Kiemelkedő színvonalú világirodalmi kínálat

A Kalligram idei utolsó előtti számában a legínyencebbek világirodalmi érdeklődését is kielégíti, elég csak John Barth Az Úszó Opera című regényére gondolni, melyből a lap most terjedelmes részletet közöl. S folytatva a hirtelen kiragadott példák sorát: aligha kétséges, hogy a folyóiratban megjelent minden eddigi fordítás közt is kiemelt hely illeti meg Heiner Müller immár klasszikus darabját, a Hamletgép című drámát, mely itt Csapó Csaba átültetésében olvasható, a fordító ehhez tartozó tanulmányával együtt. A bölcseleti részt most egy Foucault-blokk alkotja, előbb Miroslav Marcelli esszéjével (A tudomány: a politika folytatása. A politika: a háború folytatása), majd egy Gérard Raulet-interjúval (mindkettő Németh István fordítása). A világirodalom közben is fel-feltűnik: újabb Kavafisz-darabokkal például (Déri Balázs fordításai) vagy a finn Risto Ahti versei révén (Polgár Anikó fordításai), s Gömöri György tolmácsolásában megszólal Janusz Szuber lengyel költő is. Acsai Roland nem csak saját versekkel szerepel most a Kalligramban, hanem versfordításaival is: két amerikai költő, William Stafford és Theodore Roethke verseivel.

A költészetnél maradva: aligha kerüli el a versbarátok figyelmét az a különös és szellemes összeállítás, melynek kolozsvári fiatalok a szerzői (Gyulai Levente, Vári Csaba, Demény Péter és Balázs Imre József). Igaz, a folyóirat húzóverse a lap legelején olvasható, Tandori Dezső Paper Star II. című alkotásáról van szó, melyhez Bedecs László elemző értelmezése tartozik. Végül a lap Bettes Istvántól is hoz négy verset.

A prózák sora Bánki Éva rövid novellájával kezdődik (Szapolyai János szoboravatója), ezt követi a már említett Barth-regényrészlet, melynek középpontjában egy egyenlő szárúnak hitt szerelmi háromszög áll. Szappanos Gábor novellája (Bróker és hajléktalan) már egy egészen más – nyitottabb, hogy ne mondjam, maibb olvasót feltételez („löketekben árad Rózsi felől a szag”).

Az esszék sorát Jász Attila írása, az Utas és holtidő (Avagy a menekülés szabadsága) nyitja, amely műfaját tekintve esszé és napló keveréke, az utazó és olvasó ember naplója. Földényi F. László esszéjének – mint azt az alcíme elárulja (Szócikkek egy Kertész-szótárból) – Kertész Imre és életműve a tárgya, közelebbről Auschwitz és az irodalom. Földényiről, legújabb kötetéről, A festészet éjszakai oldala című könyvről András Sándor tanulmányát olvashatjuk. Ebben a lapot záró tanulmányrészben kapott helyet Tőzsér Árpád esszéje is, mely egy József Attilának szentelt antológia kapcsán hangzott el a kötet bemutatóján, továbbá V. Gilbert Edit tanulmánya (két orosz regényíróról, Goloszovkerről és Ulickajáról). Benyovszky Krisztián V. Gilbert Edit tanulmánygyűjteményét ismerteti Négy séta az orosz regény erdejében címmel, Bodor Béla pedig Farkas Zsolt ÉR című munkáját. A folyóiratot Vári Erzsébetnek a magyarul legutóbb megjelent Viktor Jerofejev-kötetről írott kritikája zárja. (cs)