„Kereshetek egy új álmot”

Első filmjében egy dinoszaurusz sétál végig Komárom utcáin, a másodikban tűzokádó sárkány repül a házuk előtt álló szemeteskukák fölött. Egy amatőr színházi előadáshoz készült filmbetétjében pedig a saját feje úszik a Duna habjai között, mert levágta egy elvetemült hölgy.

Azzal keresnek fel emberek, hogy érdekli őket a filmezés”Dömötör Ede felvételeEgyik videoklipjében hatalmas ágyúgolyó hull az óriási dobozba zárt rockzenekarra. A másikban nemzetközi hírű modell domborít egy trendi bárban. Első filmjét tizenhat évesen forgatta, és Németországban rajongtak érte egy fesztiválon. Elsőre felvették az egyetem filmrendezői szakára a minap. Molnár Csaba most tanulni készül. Ha éppen nem a leguánját eteti, Woody Allen-filmet néz a moziban, vagy gitározik, mert az is megy neki.

Mi volt az első élménye, amely kiváltotta a mozi iránti rajongását?

Kiskoromban nem játszottam a többiekkel a játszótéren, hanem az ágyam előtt guggoltam, és a kis játékfiguráimat mozgattam. A tévéből felvettem a filmek kezdőzenéjét. A Vasárnap Hang-Kép mellékletébben kikerestem a külföldi színészek nevét, meg azt, hogy kinek, ki a szinkronhangja. Kismagnóból ment a zene, az újságból olvastam a neveket, és kezdődhetett a film. A figurákkal futkostam az ágyon, a Jurassic Parkot legalább hússzor eljátszottam.

Megőrizte mindezt?

Ha a rácsodálkozásra gondol, amivel a világot szemlélem, akkor igen. Később jöttek a szavalóversenyek és a Naccsönd zenekar. A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny volt az a hely, ahol először találkoztam testközelből a szavalással, a színházzal, azokkal a velem egykorú emberekkel, akik ehhez áltak közel. Sokat adott az a tíz év, amíg szavalóversenyekre jártunk, s megismertük egymást, a rimaszombati szavalóversenyek nyújtotta életérzést. Ebből született a Naccsönd zenekar, melynek tagjai valamennyien régi szavalók voltunk. Amikor azok között az emberek között voltam, mindig leírhatatlan csoda történt velem.

Közben gyermekszínész lett a Komáromi Jókai Színházban. Tízesztendős korában Nyilas Misit alakította a Légy jó mindhalálig című musical-előadásában.

Igazából nem akartam színészkedni. A szavalás is, Nyilas Misi is ment, sikeres és izgalmas volt, de úgy éreztem, hogy mindez nem én vagyok. Volt hozzá tehetségem, nem is tudom, honnan, de tudtam, nem ez az én utam. Pedig a színpad felé irányítottak otthonról meg a környezetemből is, de le kellett tennem a lantot, nem akartam tovább menni. Jóval később a Zsírkutya Társulatban megint színészkedtem, de az már egy másik történet.

Tizenhat évesen filmstábot alapítottak környékbeli barátaival, és filmet forgattak.

Mi voltunk a hetes lakótelepi srácok, akik elkezdtek filmet készíteni. Azonnal éreztem, hogy ez nekem való! Első kamerámat édesapámtól kaptam kölcsön. Ne?héz volt elfogadni, hogy megint a nulláról kell elkezdenem valamit, és ebben, legalábbis az elején, csak magamra számíthattam.

Herceg Balázs operatőrrel hol találkozott?

Egy magyarországi filmfesztiválon, ahová a Szabadítsátok ki Willyt című második filmemet vittük. Balázs szólt, hogy ő is valami hasonlót szeretne csinálni. Életre szóló barátságot kötöttünk. Harmadik filmemet már együtt forgattuk. Ezt még nem mutatták be, mégis fordulópont, mert a forgatásakor azokkal az emberekkel dolgoztam, akikkel azóta is egy csapatot alkotunk. Želinszky Mi?ros?lavval, azaz Zselével, Miklós Lászlóval, Dömötör Edével, Dömötör Varga Emesével, Bohil Robival. Ebben a stábban mindenkinek megvan a saját dolga. Zselé fényképez, dokumentál, világosít, és ő a fahrtmester, Miklós László a művészeti vezető, ő tervezi a díszletet és öltözteti a szereplőket is. Nagyon finom érzéke van a hangsúlyokhoz, az esztétikumhoz. Örülök, hogy Dömötör Ede látott bennünk fantáziát, és megosztja velünk a tudását, nemcsak a fotózás és a világítás terén. Dömötör Varga Emese a dramaturgiával kapcsolatban lát el bennünket hasznos tanácsokkal, Bohil Robi pedig a lelki támaszom, barátként bármikor számíthatok rá.

Mostanában videoklipeket forgatnak például A Rómeó Vérzik és a MontaCarlo zenekarok slágereihez. Valamennyinek érdekes története van.

Ez nemcsak az én érdemem, Miklós Lászlóval közösen találjuk ki a történeteket.

A MontaCarlo zenekar videoklipjének javát a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadán forgatták. Egy pompás bárt építettek fel ott.

Sokat dolgoztunk vele. Úgy érzem, hogy mindannak, amit eddig magamtól összeszedtem a filmezésről, ezen a forgatáson érett be a gyümölcse. Csodálatos érzés volt, hogy azok az emberek, akikkel csapattá értünk, úgy búcsúztak el: de kár, hogy nem forgatunk még két napig. Pedig alig aludtunk valamit a forgatás alatt. Másfél hónapig készültünk, amíg dolgozni kezdtünk a Vasmacska Stúdiószínpadon.

Most kinek a videoklipjén dolgozik?

Zsapka Attila szólóalbumához készül egy klip a Bújócska című dalhoz. Posztmodern vers, megpróbáljuk elkapni azt az életérzést, amelyről szól.

Polgári társulásuk, a Szlovákiai Magyar Független Film (SZMAFF) hogyan működik?

Mostanában egy kicsit hanyagoltam, mert úgy érzem, először nekem kell megtanulnom filmezni ahhoz, hogy tovább tudjak adni valamit. Még nem voltunk érettek azokra a dolgokra, amelyekbe belekezdtünk. A SZMAFF szlovákiai magyar független filmes bázisnak indult, ahol találkozhatnak a filmes alkotók. Mondjuk egy gútai srác, akinek van egy jó filmötlete, de nem ért a kamerához, összejöhet egy kassai sráccal, aki imád kamerázni, csak lusta ahhoz, hogy kitaláljon egy történetet. Így szeretnénk összehozni a fiatal filmeseket. Ez a munka teljes embert kíván. Talán egy kicsit hamar alapítottuk a SZMAFF-ot, ám úgy érzem, hogy mostanában kezdődik valami, benne van a levegőben. Azzal keresnek fel emberek, hogy érdekli őket a filmezés. A minap szerveztünk itt Komáromban egy fotós workshopot is. Szóval az a lendület, amely most az életemet továbblendítette, talán a SZMAFF-ba is életet lehel.

Huszonegy és fél évesen, három filmmel, öt videoklippel és több kisebb filmes munkával a háta mögött, idén felvételizett Pozsonyi Színház- és Film?mű?vészeti Egyetem filmrendezői szakára, ahová a legmagasabb pontszámmal vették fel.

Nyitottak és kedvesek voltak velem, és ez nagyon jólesett. Nem csináltak gondot abból, hogy tolmáccsal felvételiztem, pedig tudomásom szerint a filmszakon ilyet még nem csinált senki. A bemutatott munkáim közül a Komáromi Jókai Színház ötvenötödik születésnapjára forgatott videoklip tetszett nekik a legjobban. Egy kicsit átvágtam a végét, nem derült ki, hol, milyen alkalomból készült, és nagy örömömre, a felvételiztető bizottság tagjai közül többen felismerték a komáromi színészeket, a színházat. Ez volt a legelső klip, amelyet a mostani csapattal forgattunk. Amikor elmondtam nekik, hogy felvettek, egy kicsit magukénak érezhették a sikert, mert a közös filmünkkel jutottam be. Nagy álmom teljesült azzal, hogy bekerültem a filmrendezői szakra, négy évet kellett rá várnom. Most viszont kereshetek egy új álmot magamnak.

Milyen lesz Molnár Csaba mozija az egyetem elvégzése után?

A mi mozink lesz inkább, nem csak az én mozim. Mikor felvettek, annyira jólesett a szlovákiai magyar kulturális bázis támogatása mindenfelől, hogy előre örülök, milyen remek lesz, ha egyszer egy elsötétített vetítőteremben lepereg majd egy film a vásznon, melynek stáblistáján ott szerepel a nevünk. De hogy milyen lesz az a film, azt most még nem tudom.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?