Képekbe álmodott kamaszvilág

„A legfontosabb, hogy egy jó gondolat kerüljön a papírra!” – mondja Nagyferenc Katalin szobrászművész. A szerző felvételeA pályázatot hagyományosan a helyi Csemadok Alapszervezete írja ki, s a témák között a képzőművészeti munkák mellett irodalmi alkotások is szerepelnek. Az iskola névadója, Ferenczy István 1792-ben született Rimaszombatban. Lakatossegédként szabadult föl apja műhelyében, s vándorútja során Bécsben, az Akadémia rézmetsző osztályában éremmetszést tanult. Ott nyerte első díját is, Solon című érmével. Ezután Fischer és Klieber mellett kezdett szobrászatot tanulni, majd gyalog Rómába vándorolt, s ösztöndíjasként hat éven át dolgozott a dán Thorvaldsen, majd két évig Canova műtermében. Első műveit – mint például a Fekvő Vénusz, a Csokonai-arckép vagy a Pásztorlányka – hazaküldte, s valamennyi nagy sikert aratott. A 30-as években portrészobrokat, síremlékeket, oltár-műveket és kisebb emlékműveket készített. Szobrásziskolát szeretett volna létesíteni, de sikertelenül. Viszont hosszas kutatás után megtalálta a hazai, ruszkicai márványt. Utazása és ásatásai jórészt vagyonát is felemésztették. 1846-ban még befejezte egyik legnagyobb művét, a Pesten felállított Kölcsey-szobrot, majd visszavonult Rimaszombatba. Mint szobrászművészt a klasszicizmus jellegzetes képviselőjeként tartják számon, hatalmas szerepet vállalt a magyar nemzeti művészet megteremtésében.

Az 1856-ban elhunyt Ferency István mellszobrát, Nagyferenc Katalin szobrászművész alkotását három éve avatták fel az iskolában, s a szoboravató, illetve névadó ünnepséggel egy időben szervezték meg az első képzőművészeti pályázatot. A verseny egyre növekvő népszerűségét bizonyítja, hogy idén már több mint ötszáz, az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkezett pályamunkát értékelhetett a zsűri. Három kategóriában 27 díjat osztottak ki. Ebben az évben Juhász Dósa János publicista állította öszsze a versenytémákat. A képzőművészeti részben futurista arcképpel, falusi tájképpel, illetve az „Én így látom a XV. századot” tartalmat hordozó alkotással lehetett pályázni. A beérkezett munkák között a festmények és grafikák mellett domborművek, üvegbe karcolt képek is szerepeltek. Az irodalmi pályázatra pedig a szintén gömöri születésű, tragikusan elhunyt festőről, Dúdor Istvánról írhattak a gyerekek, itt a másik téma a „Kedvenc műalkotásom” címet kapta. A Ferenczy István Magyar Tannyelvű Alapiskola rajzpedagógusa, Nagyferenc Katalin elmondta, hogy a több mint száz díjnyertes alkotás közül többet az iskola jelenlegi, illetve volt diákjai készítettek.

„Iskolánkban az áltagosnál nagyobb hangsúlyt helyezünk a képzőművészeti nevelésre. Ebben nagy segítségünkre van a rajzpadokkal felszerelt, tetőmegvilágítású rajzterem, ahol a diákok megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Úgy látom, hogy a mai rohanó világban a gyerekek nagyon keveset beszélnek önmagukról. Beszéd helyett inkább rajzban közlik a gondolataikat. Kirajzolják magukból az élményeiket, az örömeiket, a sérelmeiket. Nagyon sok tehetséges gyerekünk van, akik megfelelő irányítással kibontakoztathatják a tudásukat. A biztatás már abban a pillanatban fontos, amikor valaki először fog a kezébe ceruzát vagy ecsetet. Mert sokan úgy nőnek fel, hogy folyton azt hallják, te ügyetlen vagy, még egy egyenes vonalat sem tudsz húzni... Holott a legtöbb gyereknek nem béna a keze, s kitartó munkával el lehet érni, hogy az általa elképzelt dolgokat papíron is megjelenítse. A kamaszokkal a legnehezebb, mert »gyerekesen« már nem akarnak, »felnőtt módra« pedig még nem tudnak rajzolni. Nekik azt szoktam mondani, az a legfontosabb, hogy egy jó gondolat kerüljön a papírra.”

Nagyferenc Katalin joggal büszke a diákjaira. Az iskola mintegy háromszáz tanulója között minden évben akadnak olyan tehetségek, akik képzőművészeti vagy hasonló irányultságú középiskolában folytatják a tanulmányaikat. És időről időre visszatérnek egykori szobrászművész-tanárnőjükhöz, hogy bemutassák neki legújabb munkáikat.

Az idei vetélkedő díjazott alkotásai az iskolai kiállítás után legközelebb április 22. és 25. között tekinthetők meg Rimaszombatban, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen.