Kantár Csaba halálhírére

Kantár Csaba, 1978. november 2.–2003. január 15. A szerző felvételeNem ért váratlanul a hír, Csaba, mert tudtam, és el kellett fogadnom a megváltoztathatatlant, hogy megkezdődött a visszaszámlálás. Néhány napja még mosolyogva és szenvedélyesen vitattam meg veled nyomdába kerülő második köteted kéziratát, s miközben megvékonyodott orrcsontod fölött világító szemedből áradt a hit, a bizalom, a melegség, én csak nehezen tudtam palástolni a számonkérhetetlen igazságtalanság miatt érzett dühömet, hogy elveszítünk egy jó barátot, írót, közösségi embert. Hetykén, panasz nélkül, magabiztosan küzdöttél az Arctalannal; én még kipréseltem belőled az utolsó oldalakat, amelyek nemcsak köteted, hanem életműved utolsó akkordjai is. Pedig már következő művedet tervezted, talán meg is írod egyszer, hiszen hittél a reinkarnációban. Fejre állított világunkban különcségnek tetszett petőfis tartásod, szorgalmad, szavahihetőséged, pontosságod, s közösségi ügyeink, magyarságunk határozott, karizmatikus vállalása. Gyerekfejjel tűntél fel irodalmi életünkben, s huszonegy évesen már nemcsak köteted került nyomdába – az MKP kongresszusán te voltál a legfiatalabb küldött. Akkoriban írtad meg Testámentumodat, amelyet Pollágh Péternek, nemzedéktársadnak ajánlottál: „kóválygok a szükségben./ kriptái közt az emlőnek/meghasonlott Vörösföld rojtjain. (...) színpadnyi hantolók/táncolnak bolondsapkám/csörgőire/kosaram nincs/veszem felkérésüket/és éberen révülök/ hogy tiszta kezükkel/piramist emelhessenek/ hitvány hitemnek”.

Polgári társulást, népfőiskolát, tábort szerveztél, szervezkedtél, hogy felrázd fásult nemzedékedet. ĺrtál, felolvastál, szerkesztettél, filmet forgattál, és performanszaiddal új szellemiséget próbáltál meghonosítani az alternatív művészetekben. A Sötét Tükör Stúdió, a Levédia Kör alapító tagja és elnöke, a Jedlik Ányos Társaság szervező titkára, a Verbum Pro Futuro Polgári Társulás alelnöke, a Szőrös Kő szerkesztője, a Csemadok tagja, a Transart Communication fesztiválok performere, a tatabányai Egyedül versműhely tagja, a Magyarok Világszövetségének tagja, az MKP helyi szervezetének vezetőségi tagja, a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának tagja voltál. Egyszerű felsorolás, amely nem igényel kommentárt. Egyetemi tanulmányaid mellett kötetre való verset és egy prózakötetet írtál, és tucatnyi lapban, antológiában publikáltál.

Hiányozni fog a tevékeny, egyenes tartású, halk szavú, de határozott ember, de Kantár Csaba végérvényesen elfoglalja helyét irodalmunkban. Huszonnégy évet éltél, mégsem érzem befejezetlennek életművedet. Lehet, hogy elfogult vagyok, mert nemcsak kiadód, hanem „egy előbbi nemzedék”-ből való barátod is maradok. Itt hagyod megtöretett testedet, és ezután mankók nélkül ülsz közénk irodalmi köreinkben.

„virággal borítjuk a föld sebhelyét

s aztán megyünk sötétbe vesző útjainkon

élni mi nekünk megadatott

míg zarándokhelyeden

kis szirmokra lopja az ég csücskét

s szemed színét az Isten”