Julieta és a szerelmes halász

Pedro Almodóvar új filmje, a Julieta a rendező azon munkái közé tartozik, amelyek határozott, erős asszo-nyok különleges élet-történetét bontják ki, izgalmasan fedve fel újabbnál újabb titkokat.

Almodóvar az a mesélő, akinél nem lehet kiszámítani a következő (mellbevágó) fordulatot, aki minden epizóddal váratlan meglepetést nyújt. Így van ez a Julieta esetében is.

A Julieta a kegyetlen sorscsapások, az azok nyomán fakadó (múltban gyökerező és jelenbe ható) fájdalom filmje. A címszereplő, Julieta (Emma Suárez) idősödő hölgy, aki a film elején úgy dönt, elhagyja Spanyolországot, és élettársával, Lorenzóval (Darío Grandinetti) Portugáliába költözik. Az utolsó pillanatban azonban találkozik egy régi ismerősével, lánya, Antie gyerekkori barátnőjével, aki elújságolja neki, hogy nemrég az olasz Comói-tó környékén látta Antie-t. Julietát annyira felkavarja a hír, hogy eláll utazási tervétől. Szakít Lorenzóval, és befészkeli magát egy madridi ódon bérház bútorozatlan szobájába (az is nagy titok, hogy miért ide). Papírdobozokba zárt emlékei közül előszed egy mezítelen férfit ábrázoló szobrot (újabb titok, hogy kiről mintázták, s miért őrzi Julieta amulettként a torzót), és levelet ír a lányának, aki tizennyolc évesen elutazott, és azóta nem adott életjelet magáról.

Hosszú-hosszú levelet ír, amelyben felfedi ifjúkorát, megírja véletlen találkozását Xoannal (Daniel Grao), a titokzatos halásszal, aki egykor a legfontosabb szerepet töltötte be az életében (később kiderül, Antie a közös lányuk).

Ebből a levélből kerekedik ki a film – megelevenítve Julieta kalandokkal, veszteségekkel és rejtélyekkel teli múltját, kezdve onnan, amikor fiatal lányként (Adriana Ugarte alakítja a fiatal Julietát) leutazott Xoan tengerparti házába.

Mindez csupán a történet váza. Erre épülnek az egyes szereplők (az említettek mellett sok mellékszereplő) életútjának titokzatos epizódjait feltáró szálak, amelyek teli vannak viharokkal, szenvedéllyel, fájdalommal és tragédiával. E szenvedélyeket és viharokat a filmben gyakran – és nagyon hatásosan – használt mélypiros szín szimbolikusan is kifejezi. (Rögtön a főcím alatt látható, mágikus erővel fényképezett piros textília jelzi, hogy komoly alkotásra számíthat a néző).

Megérint az új Almodóvar-film, bár a drámai fordulatokat nem lengi be az a fura, keserédes aura, amit megszoktunk a spanyol filmmágustól. A tipikus almodóvari szín vagy hang ebben a moziban intenzíven igazából csak Xoan bejárónőjének alakjában jelenik meg. A mindig remek Rossy de Palma erőteljes, groteszk játékának köszönhetően – ő az, aki hosszú távra marad meg a Julietából.