Jézus a 123. helyen?

Nagy port kavart az a nemrég elfogadott rendelet, mely a kisdiákok kötelezően választható hittanoktatásáról szól. Lehet, hogy a rendelet ellenzői nem tudatosították a „kötelező” és a „kötelezően választható” fogalmak közötti lényeges különbséget, melynek értelmében VAGY hittant, VAGY pedig etikai nevelést lehet választani. Aki tudatosan tagadná a választás lehetőségét is, mintha azt állítaná: nem kell a diáknak az etika, hol venné hasznát a mindennapi életben akármilyen erkölcsi útmutatásnak... Nemrég egy montenegrói diák revolverrel a kezében rontott be a tanári szobába, azt követelve, hogy minden jegyét javítsák eggyel jobbra. Ez az eset csak megerősíti az etika vagy a hittan általános szükségességét, már a legfiatalabb tanulók számára is. „Nem tudjuk, hogy a pisztoly műanyag volt-e vagy igazi” – nyilatkozta az iskola igazgatója, Renato Brkanovics, ám a fegyver milyensége igazából nem lényeges, a diák tettének erkölcsi súlyosságát semmiképpen nem enyhíti, s mit sem von le az iskolai dráma riasztó üzenetéből sem: íme, hová vezethet az erkölcsi alapok nélküli nevelés. És tágabb öszszefüggésben: mi mindenre képesek azok, akiket az iskola ugyan alapos tudással „fegyverez fel”, ám e tudás felhasználására vonatkozóan semmiféle erkölcsi támpontot nem kapnak.

Az egyház és az állam közti szerződésekről meg a hittannak mint tantárgynak a bevezetéséről szóló vitában a legkülönösebb az ateista egyesületek tiltakozása volt: merthogy ugyanolyan szerződést szeretnének, mint amilyet az egyházak kötöttek. Ezek szerint ők is szeretnék tanítani az iskolákban a saját „vallásukat”? Vajon milyen tanterv szerint? Talán a modern ateizmus megalapítójának, Feuerbachnak arra a kijelentésére alapozva, mely szerint nem az Isten teremtette az embert saját képére, hanem az ember találta ki őt a maga képére? Ez az ateista tanterv valószínűleg csak Isten létezésének folytonos tagadásán alapulna. Erről pedig, még az előző rendszer idején, egy pozsonyi pap találóan így vélekedett: „Miért harcolnak annyit Isten ellen, ha azt állítják, hogy nem létezik?” A magyar nép története című könyvében Paul Lendvai leírja Neumann János haldoklását, amint a híres tudós halálos ágyán megvallja édesanyjának, hogy számos jelenségre könnyebb magyarázatot találni feltéve, hogy létezik Isten, mint ha nem létezne. Ilyen megállapításhoz minden bizonnyal csak úgy lehet eljutni, ha meghallgatjuk Jézus hívó szavát, amely az e vasárnapi evangélium által nemcsak a sikertelenül halászó Péternek, hanem minden egyes szülőnek, tanítónak s nevelőnek is szól: „Evezz a mélyre!” (Lk 5, 4), szólítsd magadhoz az ifjúságot, s tanítsd a dolgok és jelenségek felszíne alatt rejtőző mélység vizsgálatára. Honnan jövök, és merre tartok? Ki teremtett, és miért tartozom neki felelősséggel? Mi az életem s a halálom értelme? Milyen az igazi szeretet? A véletlennek köszönhetően létezem csak, vagy valaki tudatosan kiválasztott a létre?

A fáradt Péter apostolhoz hasonlóan, aki kétezer évvel ezelőtt üres hálókkal állt a Genázáreti-tó partján, számos fiatalnak, noha igyekezve „merítgetik hálóikat”, azok üresek. Hiszen egy, a közelmúltban végzett internetes közvélemény-kutatásban, amely az angol fiatalok példaképeit igyekezett feltérképezni, az első helyen Beckham végzett, mögötte Brad Pitt, Michael Jackson, Jennifer Lopez, Robbie Williams és Britney Spears. És Jézus Krisztus? Bush elnökkel együtt a 123. helyen végzett!

Brkanovics, a fent említett iskolaigazgató nem titkolja félelmét, hogy az erőszakos diák februárban bosszút fog majd állni, ha javított jegyeit nem ismerik el hivatalosan is. Nos, amíg Jézust a szórakoztatóipar kétes sztárjai a népszerűség ilyen alacsony fokára szorítják, továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy a rossz irányba tévelyedett fiatalság egyre gyakrabban folyamodik erőszakhoz. Ennek kockázatát csak azzal csökkenthetjük, hogy a diákokba tudatosan beleoltjuk a szeretetet, a felelősségérzetet, a megértést és a barátságot. Tanárok, nevelők, diákok és szülők: evezzetek a mélyre!

A szerző római katolikus pap