Játékos, nyelvi leleményekkel teli mesék

Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi estje Mikulás napjára esett, így természetesen az ajándékok sem hiányoztak Tóth László József Attila-díjas költő, író mesegyűjtemé?nyének, Az elvarázsolt varázslónak a bemutatójáról. A helyi Halpiac téri óvodások és a Szabó Gyula Alapiskola diákjainak ajándék műsorral érkeztek, őket pedig egy valódi Mikulás várta. Tóth László elárulta, aznap reggel ő is talált egy csoki Mikulást a cipőjében, ez volt számára a nap első ajándéka, a második pedig a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában megjelent, Rácz Noémi rajzaival illusztrált könyve, amelyet először vehetett kezébe, s amely összegyűjtött meséit adja közre – a régebben születetteket és az újakat egyaránt.

Az elvarázsolt varázslót Kocur László, a hazai magyar gyermekirodalom „búvár?ja”, az Új Szó munkatársa méltatta – s szavai nyomán remélhetőleg a jelen lévő szülők közül is sokan kaptak kedvet ahhoz, hogy csemetéjüket meglepjék a könyvvel (a bemutatón megjelent apróságoktól még nehezen lenne elvárható, hogy egy mesekönyv szakavatott elemzésére figyeljenek minden porcikájukkal).

Kocur László bevezetőjében dióhéjban vázolta Tóth László eddigi munkásságát, amelyet sok?szí?nűnek, sokhangúnak, sokműfajú?nak nevezett. (Úgy tűnik, Tóth László maga is egy mesebeli varázsló, aki tarsolyából már eddig is rengeteg „ajándékot” húzott elő: nem csupán költőként, íróként, hanem irodalomszervezőként is.)

„A mese célja, hogy érzelmekben gazdag élet megélésére biztassa hallgatóját. Ezt a célját a szórakoztatáson keresztül éri el” – idézte Komáromi Gabriella Meseirodalom című tankönyvét Kocur László, hozzátéve: „Ha napjaink meséire gondolok, elsősorban a különböző »anima« típusnévvel illethető TV-csatornákon futókra, nos, ezt a meghatározást nem bizonyosan merítik ki, sőt. Éppen ezért, értékválsággal küszködő világunkban nagyon jó, ha olyan kötet után tudunk nyúlni, mint Tóth László Elvarázsolt varázslója”. A kötet meséit „nyelvileg rendkívül leleményes, játékos, többféle nyelvi regisztert mozgató, a nyelvi fejlődést elősegítő” alkotásokként jellemezte. S hogy miről olvashatnak a gyerekek a hét ciklusra osztott mesekönyvben? Például a kisegérről, aki „olyan falánk volt, hogy megevett mindent, a saját farkincájától kezdve a lexikonokig, de ő legalább szerette a könyveket”, a „valóságos kriminek is beillő ellopott nagymamáról”, vagy „a varázslóról, aki villanyvasalóvá változtatja magát, s még a varázspálcáját is ellopják szegénynek”.

Tóth László elárulta: a mesék ihletői saját gyermekei és unokái (is), s talán azért is lehetett könnyű dolga „mesevarázslóként”, mert mint elárulta: „A gyereksereg bennünk, felnőttekben is megőrzi a hajdani gyereket”.