Járni jár, csak nem jut

JUHÁSZ KATALIN

A www.televizio.sk honlapot egy testvérpár, Haraszti Mária és Haraszti Gyula tölti meg tartalommal.

Mik az eddigi tapasztalataik, mit sikerült megvalósítaniuk az induláskor kitűzött célok közül?

Mária: A legfontosabb tapasztalat, hogy szükség van ránk. Amikor indultunk, többek közt azt szerettük volna bizonyítani, hogy az itteni magyar közösségnek igénye volna egy egész napos tévéadásra, és azt meg is tudná tölteni tartalommal, hiszen annyi minden történik az országban: kulturális rendezvények, konferenciák, koncertek, kiállítások, amelyek a hírekben csak pár percben jelennek meg. Manapság kevés pozsonyi jut el például egy kassai rendezvényre, sőt már 80 kilométeres távolság is gondot jelent. Az emberek többsége ingázik a munkahelyére. Napi több órát töltenek úton, ezért szabad idejükben már nem indulnak el ismét, hiába érdekelné őket egy-egy esemény.

Gyula: Mi olyan rendezvényekre is elmegyünk, amelyek kevés néző előtt zajlanak, de szerintünk fontosak. Azt is észre vettük, hogy sokan videóznak a helyszínen saját célra, mobiltelefonnal vagy fényképezőgéppel. A szervezők szintén dokumentálnak, de a felvételeket a nagyközönség nem láthatja. Ezeket az anyagokat is próbáljuk összegyűjteni és feljavítani annyira, hogy az interneten nézhetőek legyenek. A dokumentálók viszont sokszor nem tudják elküldeni nekünk az anyagot, mert az ehhez szükséges minimális technikai tudással sem rendelkeznek.

Mária: Őszintén szólva komolyabb aktivitásra számítottunk. Viszont az is igaz, hogy ezt a gyűjtést szisztematikusan és folyamtosan szervezni kellene, amire nincs kapacitásunk, mivel állandóan úton vagyunk, és a leforgatott anyagot fel is kell dolgoznunk. Tavaly kizárólag hazai kulturális események dokumentálására sikerült anyagi fedezetet szereznünk. Hiába béreltünk ki egy kis stúdiót Pozsony belvárosában, amikor nem vagyunk ott, nem funkcionálhat találkozóhelyként, bázisként, szellemi műhelyként. Sajnos folyamatosan azzal kell foglalkoznunk, hogy mire nincs pénzünk. Ez a honlap 4-5 embernek biztosíthatna folyamatos munkát, hiszen országszerte nagyon sok a magyar rendezvény. És persze készíthetnének portrékat, interjúkat, ismeretterjesztő anyagokat is. Közérdekű vitákat lehetne folytatni oktatási, társadalmi, gazdasági kérdésekről. Viszont még mindig csak ketten vagyunk...

A televizio.sk honlapon szerepel még néhány név.

Gyula: Ők az úgynevezett külső munkatársak az egyes régiókban, akik szívességből, ingyen dolgoznak nekünk, amikor idejük engedi.

Mária: Mindez tulajdonképpen egy központi szórású szlovákiai magyar tévécsatorna feladata volna, amihez a magyar nemzetiségű lakosságnak joga lenne. Bosszantó, hogy hiába mutatunk rá ennek a szükségességére, nem történik semmi…

Gyula: Tudomásom szerint napi négy óra műsoridő illetné meg az itteni magyarokat a hazai lakosság nemzetiségi összetétele alapján.

Mária: Kérdés, hogy tud-e biztosítani ez a közössség a saját értelmisége számára olyan fórumokat, netán munkahelyeket, ahol nem szívességből, vagy éhbérért dolgoznak az emberek. Ha nem tud, akkor ez azt jelzi, hogy mi, magyarok megelégszünk a középszerrel is.

Úgy tűnik, magukban már választ is adtak az imént feltett kérdésre...

Mária: Talán elég, ha csak annyit mondok, hogy hamarosan kezdődik Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntője, és mi nem tudunk ott lenni, mert benzinre sincs pénzünk. Vagyis ez a kiemelt esemény idén nem lesz rögzítve. Pedig a tavalyi felvételeket rengetegen megnézték. Résztvevők, tanárok, rokonok, vagy olyanok, akik nem tudtak elutazni három napra Rimaszombatba, de kíváncsiak voltak a versenyre.

Ezek után félve kérdezem: hogyan látják a jövőt?

Gyula: Jelenleg úgy tűnik, ezt a kis stúdiót, illetve irodát sem tudjuk tovább bérelni. Kérdés, hogy jövőre is folytatni tudjuk-e a munkát. Honlapunkon eddig körülbelül négyezer videó nézhető meg. Szeretnénk tovább dolgozni, de mivel rezsiköltségekre és sok egyéb dologra nem pályázhatunk támogatásért, gyakran saját zsebből tömjük be a lyukakat. A honlapon ugyan közzétettünk egy felhívást, hogy aki tudja, támogassa a munkánkat, de eddig csupán egy ember küldött szimbolikus összeget.

Mária: A volt magyartanárnőm, aki kevéske nyugdíjából utalt át öt eruót a számlánkra... Az emberek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy egy ilyen népszerű fórum, mint a miénk, filléres gondokkal küzd.

Gyula: A honlap látogatottsága jelenleg napi 500-1200 fő. Az induláskor ez 20-30 fő volt. A rendezvényszervezők szinte könyörögnek, hogy menjünk és filmezünk. De ki tudja, meddig tehetjük?