Isteni és ördögi Ház-tűz-néző

Benkő Géza és Bandor ÉvaDömötör Ede felvételeBodolay Géza komáromi rendezése – amellett, hogy korrekt módon szórakoztat – utat próbál keresni Gogol transzcendencia-értelmezése felé is. A Háztűznézőnek, melyet a színlap tökéletesen valószínűtlen történetként határoz meg, súlyos mondanivalója van a(z emberi) tehetetlenségről és kommunikációképtelenségről. Padkaljószin (Olasz István) udvari tanácsos Goncsarov Oblomovjának tökéletes előképe: a zsinórpadlásról aláereszkedő piros bőrdíványról szinte képtelen felkelni. Ezen ülve-fekve szólítja be több ízben szolgáját, Sztyepánt (Németh István), hogy projekcióval terhelt, kvázi önbeteljesítő kérdéseire választ kapjon, de Sztyepán válaszai dünnyögő nemek. Németh István mocskos ingben, csoszogó járással, a világ közönnyel teli józanságát konfrontálva gazdája álomvilágával – némi Sancho Pansa-i beütéssel – jól hozza a szolga alakját.

Mikor megérkezik a házasságszerzőnő, Fjokla Ivanovna (Németh Ica), hogy beszámoljon arról, ideális menyasszonyjelöltet talált, Padkaljószin gyermeki önfeledtséggel hallgatja a kerítőnő meséjét. Olasz Istvánra osztani Padkaljószin szerepét talán szereposztásbeli tévedés volt. Padkaljószin a darab szerint már a „legszebb férfikoron” túl levő, dünnyögő, rigolyás agglegény, a Jókai Színház színpadán pedig az oblomovian kövérkés agglegény helyett félszeg gimnazistát láthatunk, szinte érthetetlen, miért akar megnősülni. Olasznak vannak jó pillanatai, de azáltal, hogy határozatlansága inkább kamaszos félénkség, mint az elkésett férfi suta esetlensége, alakítása hitelét veszti, vergődésre kárhoztatva az egyébként nem tehetség nélküli fiatal színészt. A házasságszerzőnő szerepét Németh Ica alakítja. Kerítőnője tudatában van saját fontosságának, tudván, hogy a férfiak semmire sem mennének nélküle. Szerepformálásában nem a számítóság dominál, sőt, olykor a jóindulat nyomait is felfedezni vélhetjük, főként Padkaljószinhoz való viszonyában van valami anyai-dajkai attitűd. A recenzens számára különösen Arina Pantyelejmonovnával (Varsányi Mari) folytatott párbeszédei emlékezetesek, Varsányi Mariban ugyanis partnerére lel, a két öregasszony vitája pedig voltaképpen világszemléletek vitája. Varsányi Mari elhasznált nénikéje sokat köszönhet kifejező jelmezének, de a művésznő színpadi jelenléte is hangsúlyos. A menyasszony és a kerítőnő vitájába szinte bele sem szól, csak az uborkát „tömi magába”. De ahogy ezt teszi, az menten magára vonja a tekinteteket. Mégsem a házasságszerzőnő, hanem Kacskarjov, Padkaljószin barátja (Benkő Géza) az, aki elviszi barátját a lányos házhoz. Benkő kockás öltönyben, borzalmas, neonzöld ingben érkezik a Mira János tervezte térbe a darab kezdetén. Benkő érkezésekor éppen ott van Fjokla Ivanovna, aki az ő – sikertelen – házasságát is tető alá hozta. Konfliktusuknak részben ez a kirobbantója, másrészt az, hogy mindketten más okból akarják megnősíteni Padkaljószint. Ivanovna azért, mert ez a dolga, Kacskarjov szándékában van valami a férfisoviniszta „neked se legyen jó” közhelyből. Ez a Padkaljószin életét tönkretenni akaró démoni vonás nem jön át Benkő egyébként sziporkázó játékán, mely inkább a tapasztalt fogadatlan prókátor pozíciójában rejlő komikumra épít, és az előadás jó kétharmadáig főszereplővé növi ki magát. Ő kéri meg a menyasszonyt, és a konkurenciával is ő küzd meg. Mert Fjokla Ivanovna jól dolgozik, öt jelöltet hajt fel nénikéje társaságában a már elvirágzásnak indult menyasszonynak, Agafja Tyihonovnának (Bandor Éva), akit először mulatságosan kitömött aerobic-szerelésben láthatunk. Ha leírjuk, hogy Bandor Éva kiváló színészi formában van, gond nélkül játssza el, hogy kövér és csúnya, esztétikai szintre emelve széppé téve a hervadó lányt, ennek a mondatnak nincs hírértéke. Bandor Éva vélhetően a mai Új Szó címlapját is átütő erővel vinné színre; ám a férjhez menés kérdésében bizonytalan menyasszony figurájában nála is túl sok a kamaszos vonás, sokban emlékeztet a Szentivánéji álom Heléna-alakítására. Ezért amikor a második felvonásban megtudjuk, hogy 37 éves vénlányt kéne játszania, az szinte hidegzuhanyként hat. Hiába mondja nagyon szépen monológját a második felvonás vége felé, ez az információ visszamenőleg törlésjel alá helyezi alakítását. Az első felvonás második felében megismerjük Agafja kérőit. Rántotta, a végrehajtó szerepében Fabó Tibort láthatjuk, szumóbirkózói testtel. Fabó kitolt testhatárai számos komikus helyzetet teremtenek, alakítása pedig az öntelt hivatalnok agresszióját domborítja ki. Mokos Attila Csócsálov tengerésze vasutasszerű egyenruhában érkezik, vélt vagy valós hajósélményeivel „szórakoztatva” az udvarlókat. A púpos tengerésztiszt legszebb pillanata, mikor megtörten sokadszor szembesül elutasítottságával. Dráfi Mátyás széplelkű Anyucskinja a finom modorra helyezi a hangsúlyt, és a franciára. Dráfi alakítása a figura pojácás oldalát hangsúlyozza, melyhez nagyon találó beszédstílust is kialakított. Az ehhez társuló finomkodó, apró mozdulatokkal együttvéve koherens, precíz alakítást láthatunk tőle. Ropog József Sztarikov kereskedője inkább napjaink vállalkozójára emlékeztet bőrdzsekijével, arany nyakláncaival, szőrös kulcstartójával. Ropog ennek himbálásával véli megvalósítani szerepét. Az első felvonás során számos kiváló egyéni akciót láthatunk, szinte minden szereplőnek vannak értékelhető megmozdulásai, szépen kidolgozott momentumai, de talán a hosszú expozíciós idő miatt a darab sokat veszít feszességéből. A terjengősségen aztán a második felvonásban sikerül felülkerekedni. Itt az egyik leglényegesebb mozzanat, amikor – a rendelkezésünkre állónál lényegesen nagyobb terjedelmet érdemlő, szolgálóként a struktúrába koherensen illeszkedő, mégis magánszámok sorozatát produkáló – Molnár Xénia takarítás közben leül a zongorához, ahova a rendező egy álmenyasszonyt ültetett, a menyasszony ideáját, Agh Erzsébet személyében. Ez a mozzanat nyit kaput a rendezői intenció szerint két síkra komponált darab szintje között. Bodolay az isteni és az ördögi szféra szembenállására építi fel koncepcióját. Az Isten szó elhangzásakor skinneri pontossággal csengetnek, ha viszont az ördög hangzik el, az álmenyasszony – aki fekete napszemüvegével nem kétséges, melyik szférához tartozik – megszólaltatja a zongora legmélyebb hangjait. Az ördögök (Ropog József és Németh István) pedig, akik hatalmukban tartják őt, több ízben megjelennek a színen. Merezskovszkij írja Gogolról, hogy ő volt az első, aki az ördögöt a tragikusság hiányában, a gyengeségben, a szellemtelenségben és a középszerűségben látta meg. A Ház-tűz-nézővé olvasott Háztűznéző világa pedig döntés- és kommunikációképtelen hőseivel menthetetlenül középszerű. Bodolay az életmű egésze felől építette fel Háztűznéző-értelmezését. Ennek komáromi megvalósulása egy színvonalas módon szórakoztató előadás lett.