Interaktív kaland Dracula utódaival

Az előadás egyik szolidabb jeleneteTóno Sládek felvételeJozef Bednárik a musicalrendezés atyja Szlovákiában, aki az ország különböző színházaiban a musicalirodalom gyöngyszemeit vitte színre. Most Juraj Kukurától, az Aréna Színház igazgatójától különleges lehetőséget kapott, a színészek mellett ugyanis a nézőket is megrendezhette.

A Rocky Horror Show a hetvenes évek egyik legnagyobb hatású, nihilista beütéseket ötvöző, agyament musicalje, amely szex-, horror- és sci-fi-paródiaként pattant elő Richard O’Brien agyából. A bemutatót 1973-ban tartották, és a nyolcvanas évek végéig 2958 előadást ért meg. Az előadásokhoz olyan sztárok is a nevüket adták, mint Vincent Price, Dawid Bowie, Jason Donovan, Meat Loaf, Russel Crowe vagy Los Angelesben maga Elvis Presley. 1975-ben filmet is forgattak belőle, amelyet azóta a kultuszfilmek között tartanak számon. Az a ritka helyzet állt elő, hogy a filmváltozat jobbra sikeredett, mint a színpadi. És ezt a pozícióját a pozsonyi előadás sem veszélyezteti. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a pozsonyi bemutatóval egyidejűleg a most alakult pesti Belvárosi Színház is bemutatta Kállóy Molnár Péter rendezésében, Gerendás Péterrel, Kishonti Ildikóval és magával a rendezővel a fontosabb szerepekben.)

A musicalekre szakosodott alkotógárdának nem volt könnyű dolga, hiszen az eredeti sztori korabeli angol-amerikai horrorfilmeket parodizált ki, s azoknak a hőseit a mai pozsonyi közönség nemigen ismeri. ĺgy a fordító Andrej Šútvecnek, a dalszöveget szerző Ján Štrassernek és a dramaturg Eva Fifíkovának némileg át kellett alakítaniuk a darabot. Az elvarázsolt kastély lakói olyan ismert „rémhősök” lettek, mint Báthory Erzsébet, a Terminátor, Hitler, egy női SS-tiszt, Hispaniola, a spanyol nátha vírusa, egy Zombi, és nem maradhatott ki Dracula sem, hisz mint kiderül, Frank N’Further, a kastély titokzatos lakója a Transzszexuális bolygóról érkezett, a Transzilvánia galaxisból. (Kassai Csongor egyébként igen összetetten ábrázolja ezt a könnyedén gyilkolászó, mégis a boldogságot kereső, öntörvényű, ezért bukásra ítélt figurát, s az egész előadás legerősebb jelenete, amikor a hálófülkében egymás után, ugyanazokkal a szavakkal teszi magáévá mind a menyaszszonyt, mind a vőlegényt.) Az egyik név a bolygó lakóinak szexuális szokásaira, a másik Dracula származási helyére utal.

A nézők bejövet egy kis csomagot vehetnek kézhez, amelyben rizsszemeket tartalmazó zacskó, öngyújtó, egy fél tekercs jobb minőségű toalettpapír, az egyik országos napilap néhány oldala és egy vízipisztoly található. A színpad bal oldalán egy igazi zenekart látunk, a ProRockot (csak élő zenével engedélyezték az előadást), a színpad nagy részét pedig egy laboratóriumi műszerfal és több vetítőfal alkotja (Pavol Andraško munkája). A kisegítő személyzet az előadás elején felkészíti a nézőket a feladataikra, és ez az első felvonásban hiba nélkül működik is. Igaz, a nézőtéren is ül néhány színházi segéderő, hogy a nézőket alkalomadtán együttműködésre nógassa.

Szokványos, banális történetet kapunk az első jelenetben: egy fiatal párocska autója defektet kap az erdei úton. Az asszonyka mintha emlékezne egy kastélyra nem messze az úttól, ami meg is jelenik, s mintegy varázsütésre elszabadul a pokol. Az ifjú pár élete leghátborzongatóbb kalandját éli át, de amikor az előadás végén hétköznapi helyzetben, amolyan újságolvasós-pizsamás pózban látjuk őket viszont, rádöbbenünk, hogy talán életük egyetlen olyan sztoriját élték át, amiért érdemes élni. Hogy aztán mi történik az említett két jelenet között, azt most itt nem volna ildomos elárulni. Elég legyen anynyi, hogy a kastélyban felettébb furcsa földön kívüli lényekkel találkoznak, köztük Frank N’Further két szolgájával, Riff-Raffal és Magentával, akik majd fellázadnak az uruk ellen, Eddie-vel a motorossal, akit Frank láncfűrésszel tesz ártalmatlanná, és boldogtalan szerelmével, Columbiával. És ne felejtsük ki a sorból az egész előadást öszszefogó O’Brien professzort, akit tapssal biztat a nézőtér minden egyes megjelenésekor, és a címszereplő Rockyt, aki nem más, mint Frank N’Further teremtménye.

A már említett Kassai Csongor mellett igen erős alakítást nyújt Rocky szerepében Róbert Halák, aki kékszemű, mosolygós, nemtelen lényként jön erre a világra, de igen gyorsan belakja azt. Mintha csak a Csillagember alteregóját látnánk. És jut egy-egy vérforraló zeneszám Martin Hudecnak (Eddie), Radomír Miličnek (Brad, a vőlegény) és Lucia Šoralovának (Janet, a menyasszony) is. Hatásos ötlet, hogy egyes jelenetek aláfestéseként komolyzenei betéteket használnak, ami kiemeli az előadás parodizáló szándékát.

Bednárik remekül összetartja az előadás első részét, de ahogy bonyolódik és egyre kibogozhatatlanabb lesz a cselekmény, úgy fárad el ő is és a játszók is. Csak a zenekar bírja szusszal. Az első részben elfogy a patron a vízipisztolyból, bőrünkre ég az öngyújtó, nyakunk közé hullnak a rizsszemek, néhányszor körbetekernek toalettpapírral, és a második részben magunk is egyre értetlenebbül próbáljuk befogni az egyre vadabbá váló előadás horizontját, s hiába jelenik meg a világítótáblán a következő napiparancs, már csak ímmel-ámmal pfujjolunk, és elfelejtjük tapssal köszönteni az egyre izgágább professzort. Nem tesz jót a darabnak, hogy a szerzője mindenből szeretne markolni egy keveset: egyszerre szeretne nevettetni és megríkatni is. Holott az igazi sírás minden bizonnyal csak a takarítónőknek jön össze, akiknek minden előadás után egész hulladékhalmokat kell eltakarítaniuk.