Humor, vérfertőzés és gyilkosság

A társulat, amelynek a budapesti Műegyetem főépületében lévő Szkéné Színház ad otthont, 1998-ban alakult Pintér Béla vezetésével, aki saját darabjait állítja színpadra, továbbá színészként is részt vesz az előadásokban. Az elmúlt nyolc év során nyolc ősbemutatót tartottak a budapesti Szkéné Színházban, egyet pedig a Nemzeti Színházban. Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján – a szó egészséges értelmében vett – nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely összes korábbi darabjukat jellemzi. Sikereiknek köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják számon.

Egyik kritikusuk így foglalta össze a társulat alkotómunkájának-igyekezetének a lényegét: „»Rendkívüli varázsának lényege abban rejlik, hogy minden darabjához a váratlanra való várakozással ülünk le. Az író tiszteleg most írótársa előtt: soha nem tudjuk, mi a csuda fog történni színpadán a következő pillanatban.« Fent idézett angol drámaíró, David Hare szavai a színész, rendező, a színház megújítására törekvő írótársához szólnak: Pintérhez. Pontosítsunk, Harold Pinter-hez, az angol abszurd dráma atyjához. Talán nincsenek véletlenek, amennyiben Hare szavai tökéletesen illenek egy magyar drámaíró-színész-rendezőre, aki szintén fejébe vette, hogy új színházat teremt. Történetesen Pintérnek hívják őt is. A Pintér Béla és Pinter Harold közötti negyven év semmit nem változtat a színi világhoz való meglepően hasonló hozzáállásukon. Ők az állandó keresők, céljuk a színházi nyelv újból és újbóli megújítása – a formaújítás. Egy apró, de fontos különbséget kell kiemelni: a magyar Pintér munkáját saját csapata viszi sikerre.(…)

Pintér darabjait pontosan az a kettősség jellemzi, mely a színház legősibb sajátja. Egyfelől magukon viselik a megkérdőjelezhetetlen Móricz Zsigmond-i »csak arról lehet írni, ami fáj, ami megsebzi az embert« igazságot. Komor, nehéz darabok ezek. Másfelől alapelemük az ironikus humor.”

A társulat eddigi legsikeresebb darabját, a 2002-ben bemutatott Parasztoperát, amellyel ezúttal Komáromban vendégszerepelnek, s amely túl van a 150. előadáson, többek között Cardiffban, Plzeňben, Torunban, Zágrábban, Stuttgartban, Moszkvában, valamint Erdélyben három helyen, továbbá Hollandia öt különböző városában adták elő. Az Anyám orra című darab Brüsszel és Svájc után Hamburgban, Sevillában és Erdélyben vendégszerepelt. Gyévuska című előadásuk eddig Berlinben és Lipcsében volt látható.

Pintér Béla kedvcsinálóként csupán annyit árul el a darabról, hogy: „A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság.”

A Parasztopera több kitüntetésben is részesült. Egyebek között megkapta a Színikritikusok Díját, mint az évad legjobb zenés/szórakoztató előadása. A nyíregyházi Vidor Fesztiválon a legtökéletesebb összhangzat díjával jutalmazták. A Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XV. Fesztiválján a Bárka Színház díját kapta. A toruni Nemzetközi Színházi Fesztivál két díjjal minősítették az előadást: az eredeti színházi formanyelv díjával és a legjobb zene díjával.

Pintér Béla 2000-ben megkapta a Népszabadság Üstökös díját, 2001-ben Örkény István írói ösztöndíjban részesült, 2003-ban pedig Jászai Mari-díjjal tüntették ki. (ú)