Holdfényév

A sors furcsa „figura”, kedvére játszik az emberrel: hol a magasba emeli, hol a legmélyebb verembe veti áldozatait. Megesik, hogy a legszerencsétlenebb emberből lesz a legboldogabb és fordítva. A Holdfényév az utóbbi eshetőségre világít rá és mutatja milyen az, mikor egy család a káosz szélére sodródik. Brad Silberling drámájában Ben (Dustin Hoffman) és JoJo (Susan Sarandon) elveszítik lányukat, aki éppen az esküvőjére készült. Vőlegénye, Joe (Jake Gyllenhaal) már régóta a família teljes értékű tagjának számít, így a tragédia után is az egykori kedves szüleivel marad: a film az ő hármasuknak mindennapjait mutatja be. A felszín szinte teljesen normálisnak látszik, de belül mindenkit feszít valamilyen érzés, mely előbb-utóbb kitörni kénytelen. Ben és JoJo igyekeznek jól kezelni a lányuk elvesztése miatti gyászt, de fokozatosan vesztik el önuralmukat és engednek utat a fájdalmuknak. Mindeközben Joe egy kellemetlen titok hordozójává válik, mely a törékeny békét azonnal porrá zúzhatná. Helyzetének súlyosságát csak tetézi, hogy a már elküldött esküvői meghívók levadászása közben megismerkedik a helyi postáskisasszonynyal, aki iránt fokozatosan gyengéd érzelmeket kezd táplálni...

A film nem egy erőltetett menet, szépen lassan bontakozik ki, teljesen azonosulva a helyszínül szolgáló csendes kisvárossal, melyben nem történnek nagyszabású dolgok, s ha mégis, akkor is viszonylag nyugodtan zajlanak le. A rendező – aki írója is a forgatókönyvnek – nem kapkodott el semmit, fokozatosan derülnek ki számunkra az események, és ismerjük meg egyre mélyebben az egyes karaktereket. Kedveljük, megértjük, szánjuk őket, és teljes mértékben képesek vagyunk azonosulni a helyzetükkel. Az alkotás szinte végig kissé melankolikus, de a „nyomottabb” részeket itt-ott megszakítják a hangulatilag kellemesebb pillanatok, melyek közelítenek kicsit a fekete humor felé, de úgy, hogy nem rontják a Holdfényév „imázsát”, csak szórakoztatóbbá teszik azt.

A színészek fantasztikusak, az egyre ritkábban feltűnő Hoffman és Sarandon a legjobb formájukat hozzák a lányuk emlékeibe és így Joe-ba kapaszkodó pár szerepében, és a Donnie Darkóból megismert Jake Gyllenhaal is brillírozik a szabadulni vágyó, de helyzete miatt maradni kényszerülő fiú szerepében. Mindemellett a mű helyenként depreszszív hangulatát jól kiegészíti a csodálatos zene, mely egyszerre fülbemászó és mégis tökéletes része az egésznek.

Miközben fokozatosan közeledünk a Holdfényév vége felé, úgy hullnak le sorban a leplek, és minden igazságra és érzelemre fény derül, hogy a legvégén mindenki megtalálja a maga nyugalmát és Joe is elindulhasson új élete felé. A Holdfényév egy szeretnivaló, érzelemgazdag mozi, mely kicsit elgondolkodtatja az embert, majd kellemes emlékekkel hagyja távozni, ha véget ért. (mozinet)Holdfényév (Moonlight Mile), színes, amerikai film (2002), 17 perc, Rendezte: Brad Silberling, Szereplők: Dustin Hoffman, Jake Gyllenhaal, Susan Sarandon, Holly Hunter