Hogy is van ez?

Az év eleji áremelések súlyos érvágást jelentenek, nehéz dolgunk lesz. Még akkor is, ha a pénzügyminisztérium szerint nincs különösebb többletkiadás.

Hogy is van ez? Havi plusz ezernégyszáz – ennyivel nő a kiadásom –, szorozva tizenkettővel, az annyi, mint közel húsz darab ezres évente. Ugye, ez nem semmi?

Azt olvastam az újságban, hogy a mai kényszerű takarékoskodás idején előnyös helyzetben vannak a családi házban lakók, mivel többek között lehetőségük van fával, szénnel fűteni a drága gáz helyett. Igen ám, de évekkel ezelőtt eltűntek a családi házakból az erre a célra használatos kazánok, helyüket átadván az akkor még gazdaságosabb, kényelmesebb gázkazánoknak. Na most, ha újra vissza akarunk térni a régi tüzelési módszerhez, új fa- és széntüzelésű kazánt kell vásárolnunk, beszereltetnünk, s ez ugye annyi, amenynyi, azaz sok. Rakathatunk cserépkályhát, kandallót is, de az legalább háromszor annyi. Hogy is van ez? Akkor most ki van előnyben, ki hátrányban?

Azt is olvastam, hogy a panelházakban lakók hátrányban vannak a családi házakban lakókhoz viszonyítva azért is, mert az utóbbiak a saját kertjükben zöldséget termeszthetnek, amit a panelházban lakóknak az üzletben kell megvásárolniuk. Hát akkor számoljunk! Évente fizetem a kertadót, vásárolok vetőmagot, vetőburgonyát, palántákat, körülbelül három darab ezresért. Áprilistól naponta öntözni kell, s a víz, ugye, közel huszonhárom korona per köbméter. S ha már családi házról beszélünk, annak elengedhetetlen kelléke a virág, amire évente háromezer koronát költök. Az idő pénz, mondja a régi bölcsesség, úgyhogy a kertben kapálással, gazolással eltöltött órákat is lehet pénzben mérni. Ha összeadjuk a kiadott összeget, rájövünk, hogy a mi kis zöldséges kertünk is felemészti a nehezen megszerzett ezreseinket.

Jó tanács: ne tessék elhinni, hogy nekünk, családi házban lakóknak olyan nagyon könnyű, mert még nem beszéltünk az egy-két évente esedékes kerítés-, csatorna-, ablak-, lambériafestésről, a heti fűnyírásról, a gyümölcsfák szükségszerű gondozásáról. Folytathatnánk a végtelenségig, de felesleges, hiszen apró-cseprő gondjainkat, többletkiadásainkat nekünk, saját magunknak kell megoldanunk, lett légyen bárhol is a szállásunk.