Hipnózissal a gyilkos nyomában

TALLÓSI BÉLA

Nem csak a hideg, fagyos-havas környezet – ami szinte elmaradhatatlan az északi filmekből – borzongat egész végig A hipnotizőr nézése közben. Az is, hogy e thriller a filmidő nagy részében a valóságtól nem elrugaszkodva, nem mozis mesébe stilizálva tálalja a bűnügyi történetet. Amely igencsak eredeti, érdekes és izgalmas. Igaz, a figyelmes néző már az elején kiszúrja magának azt a gyanús alakot, akiről a végén kiderül, tőle indult el minden véres akció, ő áll minden bűncselekmény hátterében. De nem ő követi el a gyilkosságokat, hanem… Bonyolult. (Az állandó meglepetésekkel szolgáló bűnügy összetettsége miatt sem zavaró, hogy ezt az alakot már az elején kiszúrjuk – talán szándékosan is teszik őt gyanússá az alkotók arra a pillanatra, amíg átsuhan a képen. De ez jó húzás. Megvan a lélektani hatása. Ütősebb a leleplezés a végén.)

Egy időben azzal, hogy az edzőteremben megölik a tornatanárt, otthonában kiirtják a családját. Az esethez riasztott nyomozó vérbe fagyva találja az edző feleségét és kislányát. A család kamasz fia megkéselve a fürdőszoba véres kövén fekszik, de még él. Kórházba szállítják, megmentik az életét, de nincs kihallgatható állapotban. Ezért a nyomozó – a fiút ápoló orvosnő közreműködésével – egy hipnotizőrt kér fel, hogy próbáljon meg kommunikálni az eszméletlen fiúval. A hipnotizőrrel is problémák vannak. Egyrészt egy korábbi szakmai elmarasztalás miatt nem praktizálhat, másrészt megfenyegetik, hogy ne merje segíteni a nyomozást. A fenyegetést azzal nyomatékosítják, hogy elrabolják a fiát. Ráadásul még a házassága is romokban hever. A hipnotizőr családi drámája ugyancsak izgalmas dolgokat fed fel – ez pluszként épül rá a krimi történéseire, és erősíti a film nyomasztó hangulatát. Egészen addig élvezhető feszültséget tud teremteni a történet, amíg egy meglepő csavarral nem derül ki, hogy a kórházi ágyon tehetetlenül fekvő fiú sérülése valahogy nem kóser. Hogy a sebeit máshogy „szerezte be”. Áldozatból gyanúsítottá válik. Onnantól kezdve, hogy kipattan az ágyból, s amerre elhalad, vér fakad a nyomában, a hihetőségét ugyan nem, de az addigi elbeszélő stílus hitelét elveszíti a film. Mind inkább közelítünk a bűnügy felgöngyölítéséhez, annál nyilvánvalóbban érezzük, hogy kifogy a film, elveszíti kezdeti erejét. A sorozatgyilkosság logikájával és motivációjának magyarázásával még itt sincs baj. A gond az, hogy a végső jelenet, az autóbusz elmerülése a jég alá a film arculcsapása. Ez a bárgyúság megöli ezt az egyébként izgalommal nézhető mozit. Ez a csapnivaló vég azért kár, mivel Lasse Hallström ebben a műfajban sokkal jobb, mint a saját kitaposott és jól bejáratott ösvényén teremtett romantikus limonádéi – a Kedves John! vagy a nálunk nemrég bemutatott Menedék. A thriller műfajában azonban nem marad el túltságosan az északi mintától. Reálisabb véggel a különbség kiküszöbölhető lett volna.