Határon túliakat is meghívtak

Salgótarján. A salgótarjáni Flóra Egyesület immár hatodik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencében élő, tanulásban és értelmükben akadályozott magyar gyerekek mesemondó versenyét. A Flóra – a Fogyatékos Gyermekek és Nevelők Természetbarát és Tájvédelmi Egyesületének vezetője, Murányi Sándor gyógypedagógus, a salgótarjáni Ilylyés Gyuláné Speciálpedagógiai Központ igazgatója már évekkel ezelőtt felfigyelt arra, hogy a tanulásban és értelmükben akadályozott gyermekek rendszeres seregszemléi közül hiányzik a mesemondók találkozója: „Javasoltam, ha már meghirdetjük a mesemondó versenyt, ne elégedjünk meg azzal, hogy az ország 19 megyéjéből összehívjuk a gyerekeket, hanem szólítsuk meg a történelmi Magyarország területén mindazokat a velük foglalkozó intézményeket, amelyekről tudunk. Sajnos, belátható időn belül nem lesz annyi pénzünk, hogy egy felmenő rendszerű mesemondó versenyt szervezzünk; idén is meghívásos alapon jöttek a vendégek. Szándékaink szerint eljön az az idő, amikor a tanulásban akadályozott magyar gyeremekeket tanító intézmények megrendezik a maguk területi döntőit, és Salgóbányára már csak az országok legjobbjai kerülnek. Ha ez megvalósul, szeretnénk háromévente kivinni a döntőt a határon túlra: Kolozsvárra, Székelyudvarhelyre, Rimaszombatba vagy máshová.”

Mivel az enyhén fogyatékos gyermekeknek általában igen jó képzőművészeti érzékük van, a rendezők hat évvel ezelőtt úgy döntöttek, a mesemondó verseny mellett meghirdetik a meseillusztrációs versenyt. A beérkezett munkákat minden évben a gyermekrajz-kutató Földi Péter Munkácsy-díjas festőművész vezette szakmai zsűri értékeli.

Egy-egy versenyen százötven mese is elhangzik, amelyek egy része ismeretlen, a felkészítő tanárok gyűjtéséből származik. A szervezők körlevélben felkérik a pedagógusokat, hogy saját területükről vigyenek magukkal mesét a versenyre. A Flóra Egyesület hangkazettákon őrzi a hat év értékes mesetermését. Murányi Sándor elmondta, a gyógypedagógusok nagyra értékelik az egyes produkciókat, ezért örülnének, ha a hangfelvételeket legalább belső használatra sikerülne kiadniuk. Továbbá ha hamarább nem is, de a rendezvény tizedik évfordulójára mindenképpen szeretnének megjelentetni egy válogatást – kazettán vagy könyvben –, amelyhez a nagy nyilvánosság is hozzájuthat.