Ha elmarad a botrány…

Ismerősöm, Panni csalódottan újságolta, hogy az amerikai focidöntő szünetében nem történt botrány. Az esemény szenzációmentességéről a hírügynökségek is beszámoltak, méghozzá vezető helyen. Az előzmények ismeretének hiányában viccesen megjegyezhetnénk, hogy ma már az a hír, ha egy focimeccsen (legyen az európai vagy amerikai) nincs botrány. Csakhogy sajnos jól ismerjük az előzményeket. Janet Jackson és Justin Timberlake sajátos produkcióját. Az énekesnő mellének előbukkanása a Super Bowl tavalyi döntőjének szünetében nemcsak a prűd Amerikában váltott ki hatalmas visszhangot, hanem világszerte. A lapok hónapokon keresztül címoldalon számoltak be a fejleményekről.

Én megmondtam előre, hogy ezúttal nem lesz botrány. Megjegyzem, nem kellett hozzá nagy tehetség. Panni ennek ellenére leült a tévé elé. Abban bízott, hogy valaki ismét megmutatja valamelyik testrészét. Kíváncsisága csak fokozódott, amikor megtudta, hogy egy pasi, bizonyos Paul McCartney szórakoztatja majd a nagyérdeműt a meccs szünetében. Aztán csalódottan vette tudomásul, hogy Paul egy idősödő úriember. Azt hitte, valamelyik ugribugri csapat szépfiúja fog dalolászni, aki egy óvatlan pillanatban előkap valamit. Tizenéves ismerősömet alaposan feldühítette, hogy a szervezők egy „nyugdíjas bácsit” kértek fel, akiről – bevallása szerint – eddig nem is hallott.

A legendás zenész profihoz méltóan teljesítette a kötelességét. És csak a dzsekijét vette le. Állítólag melege volt…

Néhány gondolat erejéig térjünk vissza a tavalyi döntőre, s egyben zárjuk is le végleg Janet Jackson elszomorító kálváriáját. Bevallom, én sajnálom őt. Tanúi lehettünk annak, hogy a sok-sok éven keresztül építgetett karrier hogyan dől össze kártyavárként. Addig Amerika egyik legtehetségesebb énekesnőjeként tartották számon, sőt, egyike volt a legsikeresebbeknek. Ma nevének hallatán tíz emberből kilencnek a mellmutogatás jut az eszébe, és nem a Black Cat vagy a Together Again. Ez önmagában még nem is baj, a baj az, hogy a botrány után az említett slágerek eltűntek a rádiók kínálatából. Zenei szerkesztőként én is kénytelen voltam elsülylyeszteni Janet cédéit. Botrányhős lett, nemkívánatos személy a médiában. Mellőzése rossz megoldás, de ezt kellett tenni, mert az emberek túlnyomó többsége ezt akarta. Ennyit Janet tündökléséről és bukásáról.

Tehát a botrány ezúttal elmaradt. Mondtam Panninak, hogy cseppet se búsuljon emiatt. Inkább nézze a jó oldalát. Ha netán egyszer eljut a Legyen ön is milliomosba, és sokmillióért megkérdezik, hogy melyik két csapat játszotta 2005-ben az amerikai focidöntőt, ő bizonyára kapásból rávágja a választ. Hogy a New England Patriots és a Philadelphia Eagles. Ezt egy életre megjegyezte! Azt, hogy végül ki nyert, már most sem tudja, mert Paul bácsi fellépése után kikapcsolta a tévét. És mi lesz, ha ezen bukik el? – kérdezte. Megnyugtattam, hogy végeredményt firtató kérdést nem fog kapni. Szerencsére elhitte. (péjé)