Géppuskaropogás ’68-ból

A közszolgálati rádió igazgatója minden évben meghirdeti a rádiós műsorok szemléjét, közismertebb nevén az Aratást (Žatva). A pályaműveket hét kategóriában lehet benyújtani. Rádiós publicisztika kategóriában idén a Pátria Rádió szerkesztőjét, Polák Lászlót is díjazták.

A rádiós műsorok szemléjén rádiótörténeti sorozata 12. részével harmadik helyezést sikerült elérnie. Mi indította arra, hogy feldolgozza a szlovákiai magyar rádiózás történetét?

Tavaly 75 éves volt a Szlovák Rádió Magyar Adása. A jubileum kapcsán rá kellett döbbennem, a hazai magyar rádiózás története nincs mértékadó módon feldolgozva. A jubileum jó alkalmat kínált, hogy ezt az adósságunkat törlesszük. Elhatároztuk, hogy megkeressük a fellelhető dokumentumokat, hangdokumentumokat, és felkeressük a még élő régi rádiós kollégákat. A sorozat június 4-én indult, szerdánként, heti tíz percben, és decemberben zárult.

A hazai magyar nyelvű rádiózás – ha minden igaz – 1928. december 16-án indult. Ekkor mondott először a kassai rádió híreket magyarul. Maradt fenn valami ebből az időszakból?

Ebből az időszakból sajnos egyáltalán nem lelhető fel hangdokumentum. ĺgy az első részek inkább csak tapogatózások voltak. ĺrásos dokumentumokat azért találtam. És sikerült megtalálnom a kassai rádió szünetjelét is, amellyel indították a magyar híreket. Durván tízéves periódusokban boncolgattam rádiózásunk történetét. A viszszacsatolás idejéből és a Tiso-érából megint csak kevés hangdokumentum maradt fenn.

Melyik a legrégebbi felvétel, melyet sikerült fellelnie?

Egy 1937-es hanganyag. Ungváry Ferenc híreket mond. Ilyen szöszölős aprómunkával sikerült eljutnom 1968-ig.

Ekkor már a rádióban dolgozott?

Nem, 1973-tól dolgozom a rádióban. Éppen ezért nagy élvezettel láttam munkához. Az én generációm ugyanis a „konszolidált” ’68-asok helyét foglalta el. De Delmár Gábor és Kozma Gyula ma is köztünk élnek, ők voltak a „Gabonaváros” hangjai. Amikor én a rádióhoz kerültem, 1968 nem volt téma. Mi, fiatalok erősen érdeklődtünk ugyan, de az „öregek” nem nagyon akartak róla beszélni. Nyilván a besúgóktól féltek.

Miért az 1968-as eseményeket feldolgozó résszel nevezett?

Régi rádiósként ismerem a mindenkori zsűri lélektanát. És ez egy színes, változatos anyag volt, még géppuskaropogás is van benne. Arról, ahogy az oroszok elfoglalták a cseh rádiót, szinte az utolsó pillanatig voltak hangfelvételek. Jiří Dienstbier kezdő riporterként állt a rádió előtt, és közvetítette, honnan jönnek a tankok. Azt is sikerült megtalálnom, amikor a rádió bejelentette augusztus 21-én éjjel, hogy Csehszlovákiát megszállták. Színes, ugyanakkor dokumentumokkal teli „haditudósítás” állt össze, és éreztem, hogy ez a rész valamit nyerhet.

Tavaly a rádió rendezvénysorozattal emlékezett fennállásának 75 évéről. Az ön sorozata betöltötte ünnepi funkcióját. Most vélhetően a hangarchívumba került. Mit gondol, mi a sorozat legnagyobb hozadéka?

A sorozatban 34 még élő kolléga nyilatkozott. Elsősorban azokat szólaltattam meg, akik nyugdíjasok, vagy az élet más területén helyezkedtek el. Ilyen mértékben még nem volt feldolgozva és hanganyagokkal illusztrálva rádiótörténetünk. Nemrégiben meghalt Csóka Feri bácsi, és nem találtuk meg a hangját. Ez most már nem fordulhat elő.