Gázolás

Az üregben megmozdul a vörös nyelv. Ő a bűnös, bűnös, bűnös. Megfojt a szó.

Piszkos szürke autó, vagy csak a hajnali köd kúszik ilyen színben az utcán? A posványos nyálkába leránt az örvény. Léghasító vijjogás.

Klórszagú fehérség.

A lemeztelenített fiatal lánytesten robotpontossággal dolgoznak a kezek. Sötéten vibrál a tekintet, ahogy az élettelenné vált húscafat összekötő gyenge szálát szétnyisszantják az élőtől.

Az éjjel tűsarkon táncoló, üvegharisnyába bújtatott, vágykorbácsoló láb volt ez. Koppanása a tálba útjának utolsó állomása.

Élek! Élek. Élek?

– Forró testem hideg, merev tárggyal alkot egy egészet. Beleborzadok. Műláb! Felcsatolják kit-kat, kit-kat. Kezem támasztékai az utukat járják kip-kop, kip-kop. Lendület előre, vissza-előre, vissza. Míg szemem tükrére márványmintát fest a só, fájdalmam tengerének egyre szűkebb a medre. A hangok telítik kit-kat, kit-kat, kip-kop, kip-kop, kip-kop...