Félúton kell abbahagyni!

Egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb ismét feltűnik a színen a kilencvenes évek első felének kedvence, a Take That. Ha ugyanis szólóban nem megy, vissza kell térni a siker eredeti színhelyére, és újjá kell alakítani az egykori sztárcsapatot. Csak az a meglepő, hogy ez nem előbb, hanem utóbb következett be, hiszen a szólóban próbálkozók szekere csak rövid ideig futott.

Lehet, nem akartak apropó nélkül újjáalakulni, az túlságosan pénzszagú lett volna, de most végre van miért – február 13-án lesz tíz éve, hogy az akkor már csak négytagú Take That (Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange és Mark Owen) bejelentette a feloszlását. Az újrakezdés első lépéseként dokumentumfilm készült a fiúkról, amelyben nagy meglepetésre az ötödik tag, a korábban, ’95. július 17-én kivált Robbie Williams is szerepet vállalt. Aztán a november 14-én megjelent, a slágereiket felvonultató Never Forget – The Ultimate Collection című válogatásalbum sikere szárnyakat adott nekik.

Rájöttek, van rájuk igény. Bejelentették: tavasszal tizenegy állomásból álló brit turnéra indulnak, s mivel a belépőjegyeket pillanatok alatt elkapkodták, a koncertsorozat tizenöt helyszínnel bővült. Természetesen Robbie Williams nem tart velük, visszautasította egykori társai felkérését, viszont elkíséri őket a hatvanas évek csillaga, Lulu – a rajongók biztos emlékeznek, a skót énekesnő közreműködött a ’93-as Relight My Fire című dalukban. Szerintem a turné később kiterjed az egész kontinensre.

A fiúk most minden bizonnyal rózsaszínben látják az amúgy szürke világot, és a föld felett járnak vagy húsz centivel, így félő, hogy nem állnak meg, a következő céljuk a slágereik túlszárnyalása lesz, és új felvételek készítésébe fognak. Na, akkor koppannak majd nagyot! Itt, félúton kéne abbahagyni. Mert idáig aszfaltos az út, ám innen hepehupás, ráadásul egyenesen a süllyesztő felé tart.

Az egykori rajongók elmennek a koncertre, mivel mindenki szeret nosztalgiázni, de időközben felnőttek, ezért az új, tinglitangli dalocskákra nem lennének vevők, a mai tizenéveseket pedig, akik előtt a csapat szinte ismeretlen, nem tudnák maguk mellé állítani. Ha meg vesznek száznyolcvan fokos zenei fordulatot, az is tuti bukás, az egykori tinikedvencek képtelenek kilépni ebből a kategóriából.

Szóval, jobban teszik, ha nem próbálkoznak tovább. Pár év múlva ismét visszatérhetnek, egy újabb apropó kapcsán, s addig bizonyára kitart a pénz, amit a mostani turnéért kapnak. Arról nem is beszélve, hogy egyfolytában csurran-csöppen némi bevétel a különböző jogdíjakból és megannyi mindenből. Sőt, nem is kevés. (puha)