Félix és Rose – szerelem francia módra

Daniéle Thompson francia rendezőnő állítólag már tíz évvel ezelőtt megírta Félix és Rose találkozásának történetét, és az eredeti elképzelések szerint amerikai film készült volna belőle. Az évek során azonban a fiával, Christopherrel együtt átdolgozta a forgatókönyvet, és az amerikai Félixből francia lett. Thompson ugyanis ekkor kifejezetten a híres Jean Renóra, az akciófilmek hősére szabta a szerepet.

Félix (Jean Reno) és Rose (Juliette Binoche) tehát a párizsi Charles de Gaulle röptér zsúfolt várótermében találkoznak, egy kölcsönkért mobiltelefonnak köszönhetően. Rose Mexikóban akar új életet kezdeni, mert úgy döntött, hogy elhagyja végre arrogáns barátját, Sergiót (Sergi Lopez). Nem szeretné azonban, ha Sergio a repülőgép indulása előtt megtalálná a búcsúlevelet, ezért akarja fölhívni a barátnőjét, hogy intézkedjen. A határozatlan és szétszórt Rose azonban beleejti a mobilját a vécékagylóba, és így nem tud telefonálni. A telefonfülkék foglaltak, kölcsön kell hát kérnie egy mobilt.

A morózus Félix Münchenbe utazna, de kiderül, hogy az ő járata sem indul, mert a légiirányítók sztrájkolnak. Félix és Rose újra meg újra egymásba botlanak a röptéren, majd a szállodaszobában együtt vacsoráznak. Félix az idegösszeomlás szélén áll, tablettákkal tömi magát, és eleinte semmi kedve Rose-zal szórakozni. A két magányos ember azonban a sztori végén rádöbben, hogy valójában már nem is akarnak elszakadni egymástól...

Ilyen hát a szerelem francia módra, legalábbis Daniéle Thompson szerint. Szerencsére romantikus vígjátékát, amelynek ugye be kell tartania bizonyos szabályokat, sikerült néhány dologgal meggyőzővé és kellemessé tennie. Filmjének java része az egyik hatalmas párizsi röptéren játszódik, ahol emberek ezrei rohannak úti céljuk felé. Valószínűleg szótlanul elmennének egymás mellett, ám a sztrájknak köszönhetően kénytelenek együtt tölteni néhány órát. Főhőseinket először csak egy-egy gesztusból, telefonbeszélgetésb#l ismerjük meg, átélt kapcsolataikról nem sokat tudunk. Gondosan eltitkolt sebzettségük, fájdalmaik csak jóval később törnek a felszínre...

Juliette Binoche-nak, a franciák egyik legkedveltebb Oscar-díjas színésznőjének egyáltalán nem jelentett gondot a határozatlan és sebezhető Rose megformálása. Jean Reno színészi teljesítménye ugyan nem annyira meggyőző, mint Binoche-é, Reno mégis kellemesen meglep bennünket. A rengeteg magányos gyilkos után az idegösszeomlás szélén álló Félix szerepe egészen új kihívást jelentett a filmszínész számára, és ő élt is az alkalommal. A rendezőnő egész filmjét átszövik a megható véletlenek, a sajátos francia humor és a jópofa civakodások. Ha minderre önök is vevők, akkor a Félix és Rose című romantikus komédián jól fognak szórakozni.