Elhunyt Hernádi Gyula

Az oroszországi hadifogságról írt novelláival ismertté váló szerző – aki Jancsó Miklósnak írt forgatókönyveivel a filmművészetben is maradandót alkotott – 1926. augusztus 23-án született a ma Pozsonyhoz tartozó Oroszváron. Bencés diák volt, majd leventeként a második világháború utolsó éveiben a frontra került. 1945-ben orosz hadifogságba esett, s miután két év múlva hazatérhetett, népi kollégistaként orvosi, később közgazdasági szakon tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Mielőtt szabadúszó író lett, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársaként kereste kenyerét.

Szépirodalmi pályáját 1955-ben kezdte költőként, de első sikereit novelláival aratta, s az 1950-es évek végén már a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának egyik meghatározó személyisége volt. Első regényei (A péntek lépcsőin, 1959; Folyosók, 1966) a francia egzisztencializmushoz hasonló módon elemzik determináció és szabadság, halál és boldogság antinomikus viszonyát. Hernádi egyike a realizmustól elforduló parabolikus irodalom honosítóinak, amiért sok támadás érte. Az 1960-as évek végén viszont – másokkal szemben – kitartott a politikai-történelmi példázat mellett (Sirokkó, 1969; Az erőd, 1971; Vörös rekviem, 1975). Később a horror és a sci-fi eszközeit is felhasználta (Hasfelmetsző Jack, 1982, Drakula, 1983, Frankenstein, 1984).

Az 1960-as évektől Jancsó Miklós filmrendező állandó alkotótársa, szinte minden jelentős filmjének forgatókönyvírója volt. Hernádi Gyula nevéhez mintegy negyven filmnovella, filmregény és forgatókönyv fűződik. Forgatókönyvei alapján olyan filmek születtek, mint az Oldás és kötés, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás, a Vörös rekviem vagy a Jézus Krisztus horoszkópja. Az író az utóbbi időben személyesen is feltűnt a rendező néhány mozgóképében, többször is ironizálva saját halálával.

Hernádi Gyula 1983-tól két évadon át a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője volt, 1991-től pedig a Független Magyar ĺrók Szövetségének elnökeként tevékenykedett. 1991-ben a Boldogság Párt elnökévé választották, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1976-ban József Attila-díjban részesült, 1996-ban alternatív Kossuth-díjjal, majd 1999-ben állami Kossuth-díjjal tüntették ki. (MTI, Index, ú)