Egy város gazdag szellemisége

Pontosabban: versek is találhatók ugyan benne, de azok sem csupán olvashatók, hanem a mellékelt két CD-ről akár meg is hallgathatók. A versek ráadásul nyomtatásban és hangzó anyagként egyaránt két nyelven szerepelnek: eredetiben (vagyis szlovákul) és magyar fordításban.

És ez még korántsem minden. A kötetet ugyanis annyi – és olyan minőségű! – fotó gazdagítja, hogy azok már nem tekinthetők pusztán illusztrációknak: egyenrangúak a szövegekkel. Szöveg és kép kiegészíti, erősíti, továbblendíti egymást. Ha lapozgatás közben a CD-t is hallgatjuk, még komplexebbé válik az élmény – és nem csupán a versmondás értelmezi és ötvözi újabb hangulatokkal a kétnyelvű szöveget, hanem az egészen kiváló zene is.

A két – Modroblues és Kék blues címmel csatolt – CD-n a versinterpretációk mellett megzenésített verseket és zenei közjátékokat hallhatunk. Mindez egyetlen szuggesztív kompozícióvá szervesül. A közreműködő nagyszerű zenészek neveinek felsorolása meghaladná ennek az írásnak a kereteit, legyen elég annyi: olyan egyéniségek szerepelnek közöttük, mint Juraj „Dura” Turtev, Erich „Boboš” Procházka vagy Buják Andor.

A szlovák és a magyar vonatkozások mellett felbukkan a könyvben egy bolgár szál is. Feltűnik már a szövegben is, de a nagymama, Stefana Ivanova Turteva révén – akitől egy bolgár népdalt hallhatunk – a CD-n is megjelenik. És sok egyéb mellett az sem lehet véletlen, hogy a stúdiófelvételek Nagyszombatban, Brünnben és Budapesten készültek. A szerző kiadásában megjelent szép kivitelű kötetben tehát egy, a multikulturális közegben rejlő számos lehetőség kiaknázására is nyilvánvalóan tudatosan törekvő, több művészeti ág képviselőinek termékeny együttmunkálkodása révén keletkezett könyvművet tisztelhetünk. Olyan összetett és mégis egységes alkotást, amelyben egy sokszólamú város gazdag szellemisége körvonalazódik.

A versekről – amelyeket Tóth Elemér ültetett át magyarra, aki Kiss Bernadett mellett versmondóként is jegyzi a magyar nyelvű CD-t – szóljon a nálam hivatottabb Ján Buzássy, a kötet utószóírója. „Nagyon női, ugyanakkor fölöttébb emancipált költészet ez” – írja az ismert szlovák költő. Judita Kaššovicová „hisz a természetben, a tárgyakban, házakban, azok kisugárzásában, hisz az illatokban, színekben és a fények villódzásában... Illó hangulatok ezek, már-már »az idő legyintése« a megtörtént események fölött, amelyek noha már elmúltak, még mindig ott vibrálnak valahol bennünk.”

A merész vállalkozás sikere, hogy ezek a sokszínűen megelevenített hangulatok az igényes könyvmű olvasójában-hallgatójában is sokáig rezonálnak még. És Somorja, ez az észak-csallóközi kisváros, amely eddig még soha nem került figyelme középpontjába, most már egészen izgalmas helynek tűnik számára.