Gleb Panfilov múzsája, felesége, alkotótársa. A hetvenes-nyolcvanas évek szovjet filmgyártásának Liv Ullmannja. A moszkvai Komszomol Színház társulatának fényes koronájú nagyasszonya: Inna Csurikova.
Egy királynő fényes gyöngysora
A hatvanas évek első felében Inna Csurikova már színpadon is játszott A moszkvai Ifjúsági Színházban fedezte fel Alekszandr Rowe is, ahol a meglehetősen „érdekes” arcú fiatal színésznő egy darabon belül három szerepet is játszott. Malacot, rókát és boszorkányt. Tehetségét nem lehetett megkérdőjelezni, groteszk arcvonásai miatt első látásra mégsem nagyon tudta megszerettetni magát. Még a moszkvai Akadémiai Színház felvételiztető bizottsága is elparancsolta a pályáról, jó pár sugárúttal odébb, a Scsepkin Színiiskola fogadta be növendékei közé. Georgij Danyelija 1963-ban forgatott Moszkvai sétájában is egy csúnyácska, de annál megejtőbb lányt alakított, rendkívüli színészi tehetségét és sajátos humorát azonban későbbi férje, Gleb Panfilov fedezte fel. Tőle kapott meg mindent, amit egy kivételes tehetségű színésznő egy jeles rendezőtől megkaphat: a nagy szerepeket, az országos ismertséget és rögtön az első közös filmjükkel a világhírnevet is. 1968. A tűzön nincs átkelés. Panfilov filmjének hőse, Tánya 1918-ban egy kórházvonat ápolónője, aki még az ünneplő blúzát is eladja, hogy katonai zubbonyt vásárolhasson szeretett Aljosájának, aki a frontra megy. Bár a film nem a háborúról szól, a szanitéclány érzéseiben, ösztöneiben mégis ott él a forradalom. Pása, a Kezdet hősnője szövőgyári munkáslány. Naiv, jó szívű ember, külseje miatt azonban gyakran kigúnyolják, de mintha két élete lenne, mindent elvisel. Őt bántják, mégis mások miatt szenved. A Kezdet már a hatvanas évekre nyílik. Ezt követi a Szót kérek határozott jellemű elnök asszonya, majd a Téma csalódott Szásája. Közben jelentős szerepek hosszú sora várja a Komszomol Színházban. Tehetsége előtt otthon is, külföldön is meghajol a szakma. Inna Csurikova neve fogalommá válik a világban. Arca a minőség záloga. Már nem azt írják róla, hogy „nem szép, de nagyon tehetséges”, hanem, hogy „széppé nemesül, és minden rezzenésével hiteles”.
Panfilov két regényt is filmre visz Csurikovával: előbb Vampilov Múlt nyáron Csulimszkban című művét, majd Gorkij Vassza Zseleznováját. Érzékeny lelkű nő a Valentyinában, vasakaratú aszszony a Vasszában. Gorkijhoz később újra visszatérnek: Anya című regénye alapján forgatják a Tiltott embereket, méghozzá szovjet-olasz koprodukcióban. Csurikova filmbeli férjét Gian-Maria Volonte játssza. Két, egymástól teljesen különböző karakter, kétféle színészi iskola. A lélek legbelsőbb húrjain szól az orosz színésznő hangja, nyers erő, fékezhetetlen indulat az olasz részről. A kettő együtt: tökéletesen egymásba simuló, emlékezetes nagy alakítás. Pár évvel később ismét egy olasz-orosz koprodukcióba hívják Csurikovát, egy Velencében zajló szerelem és halál játékába, a Casanova köpenyébe. Egy sokat szenvedett orosz asszonyt alakít, egy hiszékeny lelket, aki isteni ajándéknak tekinti a negédeskedő hímtől kapott rövidke boldogságot. Földöntúli mosolyával Csurikova a Cabiria éjszakáiban tündöklő Giulietta Masinára emlékezteti az olaszokat, s az érzelmek mozijának bölcs asszonyát szerették meg benne.
Visnyevszkij Optimista tragédiájának komisszárnőjeként, a Komszomol Színház Mark Zaharov által rendezett legendás előadásával 1985-ben Pozsonyban és Budapesten is személyesen láthatta őt a közönség. Lenyűgöző alakítása volt ez is. Nem a már jól ismert, férfias, fekete bőrkabátos komisszárnőt hozta, akinek minden jelszó gépfegyverként ropog az ajkán – ez a nő fél, úgy masírozik a balti flotta tengerészei között, hogy vélhetően maga sem tudja, mit keres a fedélzeten. Matrózai majdnem megerőszakolják, de amíg az írónál jogosan dördül el a fegyver a parancsnoknő kezében, hogy azzal is keménységét, rátermettségét bizonyítsa, Zaharov felfogásában Csurikova véletlenül húzza meg a ravaszt, de ha már meghúzta, igyekszik tőkét kovácsolni belőle. A tekintély tőkéjét.
A nagy orosz regényhősök mellett jutott egy magyar asszony is Inna Csurikovának. Németh László Égető Esztere, ez a bonyolult nőalak, akit Hintsch György rendezésében, egy hatrészes tévéfilmben formált meg a nyolcvanas évek második felében. Nagy erejű alakításával közvetlen partnereit, Balázs Pétert, Agárdy Gábort és Mácsai Pált is elkápráztatta. Ott, azon a forgatáson, a felvételek szünetében mesélte: ő állandóan arra gyűjt energiát, hogy egy adott pillanatban lenullázhassa, megsemmisíthesse önmagát. „Ahhoz, hogy valami igazán megszülethessen, tönkre kell tennem magam – mondta –, hogy a szereppel aztán újra felépíthessem egy másik énemet.” Ez lenne tehát a titok, minden figura kulcsa, felkavaró alakításainak leírhatatlan receptje. „Ehhez pedig csak az kell, hogy megnyújthassam és minél jobban átélhessem a pillanatot” – mondta. Panfilov mellett alkalma volt dolgozni az orosz film két másik legendás alakjával is: Andrej Tarkovszkijjal ugyancsak színházban kerültek össze (Hamlet, Ophelia), Andrej-Mihalkov Koncsalovszkijjal pedig a rendszerváltás egyik legsikeresebb filmjét sikerült létrehozniuk. A Ragyás tyúk falusi asszonyaként, aki Gorbacsovban látja első számú ellenségét, az 1999-es cannes-i fesztiválon is maradandó értéket teremtett. Aztán megint egy hoszszabb szünet után jutott el hozzánk. A félkegyelmű című Dosztojevszkij-regény nyomán készült orosz tévéfilmsorozattal, amelyben Lizaveta Prokofjevna szerepét osztották rá. Monte-Carlo nemzetközi tévéfilmfesztiválján 2004-ben nagydíjat nyert az alkotás, s az elismerésben Inna Csurikovának is oroszlánrésze volt.
És pár héttel ezelőtt, karácsony táján, színészi pályafutásának első gyöngyszemével ismét felragyogott a képernyőn. Marfáján nem fogott az idő. Alakítása ma is ugyanolyan lenyűgöző, mint a maga idejében. Sok jó színésznő játszik Moszkva színpadain. Királynő azonban csak egy van köztük. Ő. Inna Csurikova. Aki ma is ugyanúgy él, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Délelőtt alszik, utána mos, főz, takarít, esténként pedig, ahogy ő fogalmaz: játszik egy kicsit.
Mi persze tudjuk, hogyan. Ahogy csak a nagyon nagyok tudnak.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.