Egy izgalmas költői életmű titkairól

Pomogáts Béla és Cselényi László az estenPeter Procházka felvételeA 2003-as év több szempontból is fontosnak nevezhető Cselényi László költő életében. Idén ünnepelte 65. születésnapját, munkásságát József Attila-díjjal ismerték el, s a közelmúltban jelent meg a Lilium Aurum és a Madách-Posonium Kiadó közös gondozásában az Escoriál avagy a Cs-tartomány című tanulmány-, esszé- és kritikagyűjtemény.

A Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetében kedden megtartott rendezvényen a költő jelenlétében ezt a kötetet mutatta be szerkesztője, Pomogáts Béla irodalomtörténész. A jeles magyar irodalmár, a határon túli magyar irodalmak kiváló ismerője a kötet kapcsán érzékletesen és értőn vázolta a népes közönség előtt Cselényi László munkásságát. Az Escoriál avagy a Cs-tartomány című gyűjteményben pályatársak, írók, költők, irodalomkritikusok vallanak a „Cselényi-jelenségről”. Az, hogy egy költő munkásságáról mint jelenségről esik szó, Pomogáts Béla szerint már önmagában rangot jelent. „Cselényi munkássága rendhagyó egyrészt az egész 45 utáni magyar irodalomban, és különösen rendhagyó a felvidéki, a szlovákiai magyar irodalomban – mondta. – Kétségtelenül méltánylást érdemel, hogy figyelmen kívül hagyva a megélhetésnek, a költői elismertségnek, az irodalmi díjaknak, az elfogadottságnak, a népszerűségnek a vágyát, ami nyilvánvalóan minden íróban benne van, következetesen és bátran végigment azon az úton, amelyet önmaga számára kiszabott.” Pomogáts Béla szerint a költő életművének meghatározó eleme a mitikusság és az aleatórikusság, „a mítosz mint költői látásmód és a szövegszerkesztésben megragadható variációs lehetőségek halmaza mint kifejezésmód”. Ugyanakkor kiemelte: Cselényi költészete nem úgy lett avantgárd, hogy elvesztette volna közösségi kötelékeit. Igaz, hogy Cselényi László költészete nemegyszer a kritika kereszttüzébe került, sokszor provokált vitákat, ugyanakkor, hangsúlyozta Pomogáts Béla, az elmúlt negyven év magyar irodalmi életének meghatározó egyéniségei tették le a garast a munkássága mellett. „Nagyon kevés olyan írót tudnék említeni, akinek a műveiről ilyen jelentős irodalmárok nyilatkoztak volna, méghozzá mindenki azzal az igénnyel, hogy magyarázatot adjon egy izgalmas és jelentős költői életműn titkaira” – mondta. A Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága nevében Koncsol László köszöntötte a költőt. Cselényi László az esten nem csupán pályafutásának fontosabb állomásait idézte fel, hanem arra a látszólag furcsa jelenségre is felhívta a figyelmet, hogy miközben neves irodalmárok nyilatkoztak elismerően költészetéről, a nagyközönség körében alig talált visszhangra. Remélhetőleg legalább valamelyest megnyugtatóan hangzott Zalabai Zsigmond válasza, aki emlékeztetett arra, hogy egy-egy irodalmi mű megírásának és befogadásának ideje nincs mindig szinkronban. Példaként Csokonait, Weöres Sándort, Szentkuthyt említette, és arra kérte a költőt, legyen még egy kis türelemmel, mert mint mondta, „ugyanúgy, ahogy meg kellett tanulnunk adyul, meg kell tanulnunk cselényiül is”.