Egy hiánypótló könyv szépségei és hibái

Hiánypótló könyvet állított össze, írt Szénássy Árpád. A Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona megjelent első kötetében a Nyitrai kerület román kori szakrális épületeit mutatja be. Részletesen szól a közvélemény által ismert és az eleddig számon nem tartott felvidéki Árpád-kori egyházi épületekről, a román kori építészet kiemelkedő alkotásairól. Az egyes szócikkek Szénássy alapos szakmai felkészültségéről tanúskodnak, a könyvbe viszont számos olyan – zömmel helyesírási és stiláris – hiányosság, hiba csúszott, amely egy kis odafigyeléssel – hiszen a szerzőn kívül még legalább két szerkesztő is láttamozta a szöveget, legalábbis a könyv impresszumában feltüntetettek szerint – elkerülhető lett volna.

Szénássy Árpád a Bevezetőben azt írja, az említett lexikont támpontnak is szánja az esetleges további kutatásokhoz, sőt több szócikkben indítványt tesz az adott épület keletkezésének tisztázására, alapos régészeti feltárást indítványoz stb. Közli a Felhasznált irodalom jegyzékét is. A szerző magyar, szlovák és cseh forrásokból dolgozott, valamint levéltári kutatásokat is végzett, azt viszont nem említi, hol, melyik levéltárban, sőt a jegyzékben felsorolt munkák bibliográfiai adatait – sajnos – pontatlanul közli: az egyes források kiadási helyét jelölő településnevek mindegyike magyarul van feltüntetve, holott ezeket olyan formában kellene kiírni, ahogy az az adott könyvben szerepel. A majdani „továbbkutató” dolgát az is nehezíti, hogy a szerző az egyes ismertetőkben több esetben olyan forrást jelöl meg, amelyet aztán ebben a jegyzékben nem említ. Olyan személyekre hivatkozik („... Wagner szerint...” – 19. o., Szőke B. – 55. o., Hőke – 73. o.), akiknek csak a vezetéknevét adja meg – esetleg a keresztnév kezdőbetűjével kiegészítve –, és az sem derül ki, melyik munkájukból származik a közölt információ.

Véleményem szerint egyik-másik szócikk, ismertető megfogalmazása meglehetősen homályosra, bonyolultra sikeredett („... a templomot egyhajós térség alkotja...” – 16. o., „A déli fal sz?kebb vastagsága...” – 68. o., „Az alapokat nem konzerválták be, és jelenleg benőtte a természet” – 81. o.), és némelyik a fölösleges részletezéstől sem mentes (56. o.). A lexikon szócikkei meglehetősen aránytalanok, nem egységesek: mintha egyes ismertetők csak a „szakmának” íródtak volna (ahogy a szerző a Bevezetőben nevezi: az „építésztörténészeknek” – 8. o., bizonyára az építészettörténészekre gondol), más esetben „mesélősre” fogja a dolgot, és olyan információkat közöl, amelyek a lexikon műfajától idegenek („E templom ... alapjait a Féli testvérek találták meg. Olyannyira érdekl#dtek a kis templom iránt, hogy ... kriptájában öt főúri fekete koporsót találtak. Amint feltárták a sírhelyet, a koporsók szétporladtak.” – 77. o.)

A könyv előnyére vált volna, ha az itt felvonultatott szakkifejezések magyarázata is helyet kapott volna, ill. ha azokat a magyar nyelvben használatos alakjukban közölné a szerző: a kapuzat kifejezés a magyar portálé helyett a szlovák portál formában is szerepel (15., 46. o.), a pasztofórum (39. o.) helyesen pasztofórium, a koneha szó (17. o.) a magyar nyelvű szakirodalomban concha alakban használatos. Talán az idegen nyelvű források befolyásolták a szerzőt, mert a könyvben meglehetősen sok magyartalan mondat szerepel („Az Árpád-kori templomnak gazdag tanulmányai és feltárási múltja van.” – 45. o., „A templom építésének ideje a XII. századra volt megállapítva.” – 50. o., „E kis kitérő után térjünk rá a lexikon leíró szerkezetéhez.” – 52. o.).

Az említett lexikon helyesírási hibáktól sem mentes. A román kor, ill. román kori fordulat így, külön írandó és nem egybe, ahogy a könyvben szerepel, sajnos elég sokszor, a lexikon témájából adódóan. A századok megjelölésével is elég mostohán bánt a szerző. A magyar helyesírás szabályai szerint csak a második szám után írandó pont a következő esetben, ilyenképpen: XI–XII. század, a könyvben ezt is következetesen helytelenül tüntették fel (pl. 53., 58., 64., 66. o.). A dátumokkal meg egészen más baj van. A következő mondat talán elírás eredménye lehet: „1458-ban barokk stílusban felújították...” – 26. o., mivelhogy az említett korstílusnak ekkor még a csírája sem létezett, egy másik esetben pedig „elfelejtették” befejezni az évszámot: „17...” – 52. o. A Nyitrai Régészeti Intézet is megkapta a magáét, többször kis kezdőbetűvel van feltüntetve (54. o., 66. o.), a Nyitrai kerület szókapcsolat – csakúgy, mint a további hat szlovákiai kerület neve – is helytelenül szerepel: „nyitrai kerület” – 11. o., valamint „Nyitra-i kerület” – 92. o.

A Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona című kiadvány borítója rendkívül tetszetős, ígéretes. A könyvben szereplő rajzok, fotók azonban több okból is csalódásra adnak okot, pedig a szerző Bevezetőben írt szavai igazán figyelemfelkeltőek: „Olyan korabeli dokumentumokat, fotókat sikerült felkutatni, melyek még ilyen összegzett formában nem voltak közölve.” A gond csak az, hogy a lexikonban szereplő fekete-fehér képek minden kísérőszöveget nélkülöznek, csakúgy, mint ezáltal az olvasó, aki szereti tudni, mit lát a képen, mikor készült a fénykép, honnan, milyen könyvből, gyűjteményből stb. származik. Ráadásul egyik-másik kép meglehetősen rossz minőségű (20., 58., 64., 65., 78. o.), gondolom, ezek lehetnek a régebbi, legalább fél évszázados fotók. A fényképek mellett rajzokat is találunk a könyvben, az itt bemutatott egyházi épületek alaprajzait, ha jól sejtem – merthogy itt sincs magyarázat –, zömmel a szerző munkái. A jobb használhatóság, könnyebb tájékozódás végett szerencsés lett volna még a Nyitrai kerület térképét is mellékelni.

Bízom benne, hogy – akár észrevételeimet is figyelembe véve – a sorozat további kötetei úgy alakulnak majd, hogy mindinkább szolgáljanak minket, kíváncsi olvasókat.

(Szénássy Árpád: Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona I., KT Kiadó, Komárom)