Egy este az angyalok beszédével

José Carreras négyszer intett búcsút a közönségnekTASR-felvételBarcelona híres szülötte gyermekkora óta készült a pályára, kilenc esztendősen a konzervatórium növendéke, első nyilvános fellépésén a La Donna e Mobile áriát adja elő. Sikerrel. Később felfigyel rá Monserrat Caballé, majd a 22 éves tenorral együtt lép fel a Lucrezia Borgia című operában.

Az 1946-ban született Carreras 1971-ben, Londonban indul el a világhír felé, Donizetti Stuard Máriájában arat igazi nagy sikert. Pályája töretlenül ívelt felfelé, 28 évesen már 24 opera főszereplője – tudjuk meg a szombat déli sajtótájékoztató előtt, a művészre várakozva. Szinte valamennyien készültünk a találkozóra, sokan „élőben” először szembesülünk a Mesterrel. Akiről nem is gondolná az ember, hogy valaha dühében székeket tört, s amikor kedvenc focicsapata, az FC Barcelona játszik, tud indulatos lenni ma is.

Bevallom, nem szakértőként, csupán zenekedvelőként figyeltem pályafutását, de azt is főleg azt követően, hogy 1987-ben akut leukémiában betegedett meg. Élete legnagyobb alakítása az, hogy harcba szállt a kórral, alávetette magát a legkíméletlenebb kezelésnek, és meggyógyult. Majd újra énekelni kezdett. – Nem volt könnyű. A betegség megváltoztatott – nyilatkozta akkoriban, s nyomban – 1988-ban – alapítványt hozott létre a leukémiában szenvedők megsegítésére. És amint erőre kapott, „megszületett” a tenor triumvirátus: Luciano Pavarottival és Placido Domingóval a kőszínházakból kicsempészték az operát a népstadionokba. Sőt, egy-két dal erejéig társultak a popénekesekkel is, míg Pavarotti Bonóval duettezett, Carreras a német Scorpions együttessel énekelt.

Szombaton Pozsonyban a sajtóval való találkozóra szánt 30 perc nem volt emlékezetes. A Maestro kiemelte: a betegség legyőzése után normális életet él, énekesi karrierje boldogsággal tölti el, minden fellépés kihívás számára. – Lélekkel és szívvel énekelek, átadom az érzelmeimet – hallottuk a „protokoll ízű” szöveget. Különös fényt csak akkor fedeztem fel tekintetében, amikor felnőtt gyermekeiről, Júlia lányáról és jogász fiáról beszélt, majd intett is a fejével a terem egyik sarka felé, ahonnan Alberto visszamosolygott édesapjára.

Tagadhatatlan, a plakátok alapján életerősnek, „macho”-nak tűnő mester a valóságban csontsovány, sápadt, gyér- és őszhajú. Ám amikor este frakkban színpadra lépett, nyomban megváltozott: ő lett a három tenor egyike.

A pozsonyi vendégszereplésén a sztár Lorenzo Bavaj zongorista és a Nuovo Quartetto Italiano kíséretében spanyol és olasz szerelmes dalokkal kápráztatta el a közönséget. José Carreras méltó társa volt Garaj Éva énekesnő, élvezettel adták elő Lehár Víg özvegyének közismert áriáját. S ahogy az a Carreras-gálákon lenni szokott, a tapsoló hallgatóság nem akarta leengedni a színpadról, visszatapsolta és ráadást követelt. José Carreras négyszer intett búcsút a közönségnek, s bár megszokhatta, hogy az emberek állva tapsolnak neki, szemmel láthatóan meghatódott.

A koncert elején a Szlovák Takarékpénztár igazgatónője emlékeztetett egy mondásra, hogy az ének az „angyalok beszéde”. Szombaton este a Carreras koncerten valóban hallottuk az angyali hangokat.