Csodás triumvirátus tagja lett

Női posta lesz az Oláh Ibolya-est címe, a zeneszerzője Presser Gábor, aki a Voltam Ibojka kötet 28 versébe, kortárs és klasszikus magyar költők alkotásaiba lehelt érzékeny dallamokat. Bíró Kriszta novellahőseihez valahogy mindannyian közel érezzük magunkat. Megtalálnak bennünket, és mi beengedjük őket intim szféránkba. A nőNyugat a múlt század első felének irodalmából merít, de annak is a női szakaszából, hogy megmutassa, a Nyugat nagy nemzedéke tagjai mögött nem akármilyen nők, asszonyok, feleségek és szeretők álltak, és így vagy úgy ők is az irodalom körül forogtak. A Teher alatt nő – avagy itt nem lehet megmaradni három színésznő, Bulyovszky Lilla, Fedák Sári és Karády Katalin erőteljes története. Az első német színésznővé avanzsált, a másik három nyelven játszott, a harmadik a hamvadó cigarettavéget is elsiratta. Színésznő kezében a toll ritkán ír olyan jót, mint Bíró Kriszta esetében. A szín, az ész és a nő nála fényes szimbiózisban él.

Színdarab lesz a Női posta is, olyan egyszemélyes, amely a nők népes táborából emel ki izgalmas sorsokat? Ebben is kirak, átrak, összerak?
Ha már hasonlítani kell valamihez, akkor a nőNyugathoz és a Teher alatt nő-höz hasonlítanám, csak ebben több lesz a saját szöveg. A vendégszövegek Szép Ernő, Puskin, Lesznai Anna és mások tollából születtek, ezekhez írtam a magamét. Én ezt az egészet úgy képzelem el, mintha lenne egy mennyei főposta, ahol van egy panasziroda, és ott mindenki megírhatja, miért fáj neki, ami fáj, illetve hogy mi fáj. De gyógyír egyik panaszra sem lesz. Ibolya nem old meg semmit, csak közvetít. Rajta keresztül áramlanak majd a panaszok, örömök, boldogságok, fájdalmak és boldogtalanságok. Az ő személyisége garancia arra, hogy mindez nagyon mélyről fog megszólalni.

Se nem koncert, se nem színházi előadás. Mi lesz ez?
Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor azt mondom, szcenírozott koncert. Klasszikus értelemben vett varieté, amelyben nemes irodalom van, és nagyon jó a zene. Parti Nagy Lajos találta ki rá, hogy Egalité, fraternité, varieté. Ibolya médiumként közvetíti majd a szöveget, illetve énekel is, de felvételről néhány színészkollégám is megszólal az előadásban. Vetítés is lesz. Sárvári Enikő és Vető Gábor a képfelelős. Ők készítik a videókat.

Miről szólnak majd a filmek?
Ezek inkább asszociatív képek lesznek. Egy Szép Ernő-szöveghez például, amelyben egy idősebb ember beszél az ifjúságáról, én egy liftben álló férfit képzelek, akinek nem látjuk az arcát, csak azt tudjuk, hogy megy felfelé, de nem érkezik meg. Mintha az égbe tartana. Tehát maga a videó lesz a díszlet. Annak a megvalósítása pedig Juhász Nóra látványtervező kezében lesz. Oláh Ibolyán kívül két jeles zenész lesz még a színpadon. Födő Sándor és Furák Péter. Ők sok mindent kezelnek majd a színen. Ez az egész igazi összművészeti alkotás lesz.

Presser Gáborral hogyan találtak egymásra?
Családilag is nagyon jó barátságban vagyunk. Évekkel ezelőtt Gábor és a férjem, Parti Nagy Lajos Rutinglitang címmel készített közös CD-t, amelyen 38 megzenésített vers található. Aztán készült egy másik CD, a Voltam Ibojka, amelyen Gábor neves magyar kortárs költők, köztük Erdős Virág, Závada Péter, Varró Dániel, Sztevanovity Dusán és Kántor Péter versei mellett Lajos nyolc verséhez is komponált zenét. Nagyon sokat beszélgettünk erről az anyagról, tanúi voltunk a CD megszületésének. Gábor mutatott is egyet-egyet a már elkészült dalok közül. Két-három évvel ezelőtt meg is említette, hogy ebből kellene csinálni egy olyan színpadi anyagot, ami nem koncert és nem is színház, hanem valami a kettő között. Nagyon sokszor szóba jött köztünk a dolog. Tavaly nyáron aztán felhívott Gábor. Mi éppen akkor nyaralni voltunk, s azt mondta, arra gondol, ezt nekem kellene megcsinálnom. Volt is hozzá kedvem, mert nagyon szeretem az anyagot, és azt is, ahogy Ibolya előadja a szerzeményeket.

Csodás triumvirátus ez: Oláh Ibolya, Presser Gábor, Bíró Kriszta. Az anyag, amelyet már letett az énekesnő elé, művészileg, gondolom, elég provokatív számára, s teljes mértékben fedi az egyéniségét.
Ez a lány sosem a könnyebb megoldást választja. Ahogy ő átszűri magán a dalokat, ahogy énekel, az egész egyszerűen nem hagy kétséget afelől – ez most nehogy úgy hangozzék, mintha lebecsülném őt, mert épp ellenkezőleg, nagyon nagyra tartom –, hogy igenis, ezek a szövegek méltók hozzá, interpretálni tudja őket, érti és érzi, mit jelentenek.

Presser Gáborral hogyan zajlott az együttműködésük? Amit megírt, nyomban átküldte neki, hogy lássa, két dal közé milyen szöveget ékel?
Ajánlatokat vittem neki, s akkor megbeszéltük azokat. Hol a vígszínházi szobájában, hol nála, otthon. Nagyon fontos volt, hogy az általam írt és megszerkesztett szövegek dramaturgiailag is kapcsolódjanak a már meglévő dalokhoz. Hogy a következő dal vagy próza mindig egy nagyobb asszociációra adjon lehetőséget. Ibolyán kívül természetesen Gábor ismeri a legjobban ezt az anyagot, vele kellett mindent megbeszélni. Hogy ő mit gondol erről. Én csak elmondtam, hogy mit miért tartok érdekesnek, illetve az már nem is volt jó, ha el kellett magyaráznom, mert akkor nem volt világos. Szerencsére a legtöbbször az volt. De előfordult az is, hogy Gábor azt kérdezte: „Jó a szöveg, de mi lenne ha…” Vagy azt mondta: „Ide inkább olyan szöveg illene, hogy…” S akkor mindig meghatározta, hogy ő mire gondol. Így született meg végül ez a kanavász, ez az összefűzés. Összekötő szövegeknek mégsem nevezném őket, inkább oda illőknek. Elmondom, hogyan képzelem el ezt a helyzetet. Mintha irodában, egy üvegfal mögött ülnénk, kint meg hosszú sor áll, s aki belép, benyújtja a panaszát. Azzal kezdi, hogy: „Én azt szeretném elmondani, hogy… elhagyott.” Jön a következő: „Én azt szeretném elmondani, hogy… becsapott.” Mire a harmadik: „Én azt szeretném elmondani, hogy… én még soha.” S ezek rövid, de nagyon tartalmas, lényegre törő szövegek.

S ehhez jön a zenei aláfestés.
Hol lesz ilyen, hol nem. Váltakoznak. Lesz, ahol szólni fog valami. Gábornál viszont ez sem csak zene. Lesz ebben zaj, zörej, váltják majd egymást a különböző hangok, de mondom, nem mindegyik szövegnél. Nagyon megtisztelő számomra, hogy Presser Gáborral dolgozhatok. Rengeteget tanulok tőle.

A szövegek beválogatásánál szempont volt az is, hogy hordozzanak magukban egyfajta zeneiséget?
Nem. Inkább az volt az elsődleges szempont, hogy a CD-n szereplő versekhez, ehhez a nagyon nemes anyaghoz méltó szövegeket találjak.

Presser Gábor zenei világát bizonyára bakfiskora óta ismeri.
Nem nagyon hiszem, hogy van ebben a régióban olyan ember, aki az utóbbi ötven évben ne találkozott volna a dalaival. Vagy akinek ne jelentene valamit az ő neve, az ő munkássága. Ezzel én is így vagyok. Elkezdtem a Loksival, amikor mindenki LGT-számokat hallgatott. Anyám is, apám is. Első perctől fogva nagyon szerettem ezt a zenét. A személyes találkozásra már felnőttkoromban került sor.

Oláh Ibolyával honnan indult az ismeretségük?
A verses CD-jéhez kapcsolódik. Láttam őt természetesen, amikor elindult a pályán. Hallgattam őt a televízióban. Aztán amikor készült a CD, Presseréknél találkoztunk. De akkor még nem tudtam, hogy ehhez az anyaghoz később nekem is közöm lesz, és nem csak Parti Nagy Lajos révén. Amikor ez nyilvánvalóvá vált, már csak abban reménykedtem, hogy Ibolya bízni fog bennem, és kölcsönösen inspirálni fogjuk egymást. Ami meg is történt. Most kezdjük a színpadi próbákat, és december közepén, a Marczibányi Téri Szabadidő Központban lesz a bemutató. Rám addig két bemutató vár az Örkény Színházban, de a kész anyag már Ibolyánál van.

A levélírók között férfiak is vannak.
De végig női sorsokról van szó.

Ezért kérdezem: Férfi posta nem jött még szóba?
Az a következő projekt lehet. Egyelőre maradjunk a Női postánál. Semmiféle diszkriminatív nincs benne. Itt nem csupa szegény, szerencsétlen, elárult nő szerepel, akiket a gaz férfiak cserben hagytak. Lesz itt bőven olyan nő is, akit utálni lehet. Attól, hogy valaki panaszkodik, nem biztos, hogy neki van igaza.

A szerző a Vasárnap munkatársa