VIDEÓ: Buli a háború árnyékában

A csapat népszerűsége, illetve inkább frontemberük hírneve tavaly ugrott meg világviszonylagban, amikor a bevonuló Andrij Khlivnyuk posztolt egy egyenruhában éneklős videót. Ez eljutott David Gilmourhoz, aki Pink Floyd-számot csinált belőle Hey Hey Rise Up címmel, huszonnyolc év után az elsőt. Képzelhetik, mekkora durranás volt ez, és mekkora szellemi támogatás a fronton harcolóknak. A dalból származó összes bevételt a háború sújtotta Ukrajna megsegítésére ajánlották fel a brit szupersztárok. Anyagi szempontból ez az összeg nyilván elenyésző, de a Pink Floydnak köszönhetően Andrij egy csapásra világhírű lett, azóta komoly érdeklődés mutatkozik iránta Európa-szerte.

Egy Spanyolországban székelő ukrán ügynökség, a Tikhonov European Сoncert Аgency elérkezettnek látta az időt egy miniturnéra, amely Pozsonyt is érintette. Semmi rosszat nem látok abban, hogy meg akarták lovagolni a hirtelen jött sikert, mert úgy gondolták, a kontinens nagyvárosaiban letelepedett ukrán menekülteknek is joguk van bulizni egy nagyot a kedvenceikkel. Pozsony legmenőbb klubjában, az MMC-ben majdhogynem telt házat csináltak, méghozzá ötveneurós jegyekkel, ami rekordárnak számít ezen a helyszínen. Biztató volt látni, hogy kb. hatszáz embernek akadt pénze erre, és a büfések sem panaszkodhattak, rendesen fogyott a 3,50-ért csapolt sör.

A nagyérdemű kilencvennyolc százalékát a fővárosban élő ukrán fiatalok tették ki, vagyis a bennszülöttek ingerküszöbét nem igazán érte el a rendezvény. Számomra meglehetősen fura érzés volt szinte teljesen nyelvidegen környezetben csápolni, úgy, hogy egyedül én nem ordítottam a refréneket a tömeggel együtt, és a dalok közti kommentárokra sem tudtam reagálni. Ezekből egyébként nem volt túl sok.

Arra számítottam, hogy valamiféle háborúellenes tüntetésbe, politikai nagygyűlésbe, kollektív kesergésbe fordul majd a koncert, mert sokan ukrán zászlókba burkolózva érkeztek a helyszínre, és mert azzal a bizonyos híressé vált első világháborús ukrán katonadallal (Chervona Kalyna) kezdett a zenekar, amely David Gilmourt megihlette az ominózus TikTok-videó láttán. Sokkal rockosabb, gitárcentrikusabb verzióban játszották el, és az est további részében is a keményebb riffek domináltak, ami nemcsak engem lepett meg, hanem a körülöttem állókat is. A Бумбокс ugyanis alapvetően egy hiphopzenekar, kicsit a Halott Pénzre vagy a Punnany Massifra hasonlít, csak sokkal jobb hangú énekessel. És bár a kétezres évek végétől a lemezeiken is bekeményítettek kicsit, ekkora zúzásra nem számítottunk.

Az áthangszereléseket kiváltó ok nyilvánvalóan Ukrajna lerohanása és az elmúlt csaknem másfél év elképesztő pusztítása volt – ez az a helyzet, amikor a művészet reagál az aktuális történésekre, amikor az alkotók hangot adnak dühüknek. Tulajdonképpen ez a művészet elsődleges dolga, ha elfelejtettük volna ezt a felhőtlen népszórakoztatás évtizedeiben.

A Бумбокс is elsősorban szórakoztatás céljából alakult anno, sok jópofa, csipkelődő, szellemes szövegű számuk volt, főleg az első két albumon (Melomania, 2005, Family Business, 2006). Andrij Khlivnyuk újabb szerzeményei azonban sokkal politikusabbak. Tavaly megsérült a harctéren, emiatt leszerelték. Átélte a poklot, ami befolyásolta a zenéjét is. Ezt újdonsült ukrán ismerőseim is így tudják, az az ötfős huszonéves lánycsapat, akik, miután észrevették, hogy egyedül tengek-lengek a koncerten, körbevettek és kijelentették, hogy mostantól velük vagyok. Márkás outfitben érkeztek, kicsípték magukat, nagyon hiányzott már nekik egy kis lazulás „hazai” környezetben. Ez itt olyan, mintha minden rendben lenne, mintha csak otthon buliznának, mert azelőtt is többször voltak a zenekar koncertjein, akik igen népszerűek Ukrajnában.

A lányok közül négyen már nem akarnak visszamenni, mert jól érzik itt magukat, többet keresnek, mint odahaza. Az ötödik 17 éves öccsével menekült hozzánk, a család többi tagja otthon maradt Beregszásztól 60 kilométernyire keletre, jól vannak és hazavárják őket.

A kétórás koncert vége felé, a ráadások előtt az egyik szervező a színpadra pattanva árverésre bocsátott egy zenekaros pólót Andrij Khlivnyuk személyes üzenetével és aláírásával. A licit kétszáz euróról indult, és végül háromezer euróért kelt el a ruhadarab. Új barátnőim szerint elhangzott, hogy a bevételt valamilyen jótékony célra fordítják. Az említett ügynökség illetékesétől pedig megtudtam, hogy jövőre ismét elhozzák nekünk ezt a remek zenekart, októberben pedig egy másik ukrán csapat, a vérbő, közönségugráltató rockot játszó Без Oбмежень érkezik Pozsonyba, remélhetőleg valóban „akadálytalanul” . 

Végezetül fogadjanak szeretettel két helyszíni videót, az első egy régebbi szám, a második egy újabb.