Bóvli helyett echte bulvár

Igényesen kivitelezett, a műfaj játékszabályait betartó komédiát láthat a néző a Thália SzínházbanGabriel Bodnár felvételeKlasszikussal van dolgunk, alig akad olyan néző, aki ne látta volna már színpadon, a Jack Lemmon és Walter Matthau főszereplésével forgatott film pedig világsikert hozott a Broadway-darabnak. A szerző, Neil Simon olyan műveket jegyez még, mint a Mezítláb a parkban, a Hotel Plaza, a Legénylakás, vagy A Napsugár fiúk, megannyi megbízható szórakoztató-ipari termék, nem lehet beléjük kötni.

A rendező, Korognai Károly szerint azért esett a választás erre a tuti közönségdarabra, hogy a színház előkészítse a terepet a következő bemutatóra, a Szent Erzsébet életéről szóló igényes nyelvezetű, monstre produkcióra. Rögtön korrigálnám is magamat: az ilyesmit igenis, el lehet szúrni, a dolog ugyanis könnyen ripacskodásba fulladhat, ha nem vigyáznak az összeforralásnál. Mindenekelőtt kell két tapasztalt, megbízható színész a főszerepekre. A Furcsa pár Felixe és Oscarja igazi álomszerepek, el tudom képzelni, ahogy ölre mennek értük a negyvenes aktorok. A Vígszínházban például annak idején Kern András és Lukács Sándor játszotta a két karaktert, volt is móka, kacagás. Korognai Károly, a Thália Színház főrendezője és művészeti vezetője mégsem ezért osztotta magára Oscar szerepét, hanem a mostoha körülmények, a szűkös választék miatt. (Kis társulat, kevés negyvenes férfi, sok fiatal).

Aki nem ismerné a történetet: A labilis idegzetű Oscart kirúgta az asszony, ezért barátja, az elvált Felix befogadja őt egy időre. Az együttélés eleinte kisebb, később nagyobb problémákkal jár, kiderül ugyanis, hogy ők ketten tűz és víz, természetük oly mértékben különbözik, hogy lassan kezdenek egymás idegeire menni. Oscar a világ legtrehányabb alakja, Felix pedig a pótcselekvésként gyakorolt tisztaság- és rendmániája miatt elviselhetetlen. Humoros helyzetek sora, jellem- és helyzetkomikum a köbön, szellemes megállapítások a nőkről, a házaséletről, az értékek relatív voltáról, és már-már házastársi perpatvarok két férfi között, lelki szövődményekkel súlyosbítva. A Felix lakásán időről időre összegyűlő haverok is kisebb-nagyobb súlyokat cipelnek, fel-felvillannak a problémák, de őszinte megvitatás helyett mindenki férfiasan magába fojtja gondjait. Az érzelmeit kimutató Oscar áldozatszerepbe kerül, vaskos viccelődés céltáblájává válik, és amikor a türelmét vesztett Felix kidobja a lakásból, vesztesként távozik. Végül azonban látványos győzelmet arat: azok a szomszédlányok fogadják be lakásukba, akiket Felix szeretett volna megszerezni magának egy futó kalandra.

Korognai Károly színészként (is) új színt hozott a társulatba, jelenléte egyszerre üdítő és súlyos, a lezserséget eljátszani ugyanis nem könnyű. Rég hallottunk ilyen természetes hanghordozást, ilyen teatralitás nélküli, ösztönös reakciókat a Thália színpadán. Dudás Péter szintén remek választásnak bizonyult a frusztrált Felix szerepére, mert el tudja érni, hogy egyszerre röhögjünk rajta és sajnáljuk őt, az űzött vadat. Ők ketten az erőlködés legkisebb látható jele nélkül viszik a vállukon a darabot, kiegészítik egymást, leütik a magas labdákat. A „kártyapartiból” kiemelkedik a vendégként szereplő Halmágyi Sándor, akit a már említett korosztályprobléma miatt hívtak Kassára, és bárcsak maradna. A fanyar humorú öreg macsó, Speed karaktere ugyancsak hálás feladat, ám szintén el lehet ripacskodni, ha nem vigyáz az ember. Halmágyi viszont biztos arányérzékkel adagolja a humort, úgy szurkapiszkálja Dudás Pétert, hogy még a gyengébb poénok is elsülnek.

Mozgalmas, pörgős előadást láthatunk, amelyben a jól működő verbális poénok mellett az apró ötletek is figyelemre méltóak. A lemezjátszó „rendetlenkedése”, a ruhadarabok szétdobálásának koreográfiája, a kellékekkel való játszadozás, a sokatmondó szünetek, a beszédes jelmezek – mind ugyanazt a célt szolgálják, és a rendező el is éri a célját: a közönség úgy kapcsolódik ki két órára, hogy nem olcsó gegek sorozatán kell nevetgélnie. Nyilván lesznek, akik kizárólag Rák Viki kedvéért váltanak jegyet a darabra. A Thália Színház jelenlegi legnagyobb húzóneve a férfifaló démonduó egyik tagjaként ront be a színpadra a második felvonásban, Nagy Kornélia kíséretében. A Furcsa pár két női szerepe csupán funkcionális, a hancúrozni vágyó napsugárlányok a férfikarakterek különbözőségének kidomborítására „szolgálnak”. Feladatukat maradéktalanul teljesítik, sőt ezenfelül is tudnak hatni, épp a már említett apró ötleteknek köszönhetően. Fekve cigarettát sodorni például még senkit sem láttam, színpadon meg triplán nem. Rák Vikinek ez is jól megy. Mindkét csinibaba ellenállhatatlan, jól fokozzák a feszültséget, pattognak a szikrák, forr a levegő.

Summa summarum: igényesen kivitelezett, a műfaj játékszabályait betartó, annak lehetőségeit maradéktalanul kihasználó komédiát láthat a néző a Thália Színházban. Ez az évad kifejezetten jól kezdődött Kassán.