Boldogan szolgálják a szavak

Mostanáig több mint félszáz kötettel örvendeztette meg olvasóit, s az „örvendeztetés” Szabó Magdáról szólva egyáltalán nem frázis, hiszen aki egyszer belemerül írói világába, azt menthetetlenül bekebelezi, és végérvényesen a rajongójává válik.

A magyar irodalom élő legendájának, nagyasszonyának nevezik. Szabó Magda valóban az. A szavak pedig lelkes szolgálói. Nem tud mást, csak írni, állítja magáról, de ez a legtöbb, amit tehet, hiszen erre a pályára lett predesztinálva. A szüleinek emléket állító Ókút számomra egyik legszebb jelenete, amikor a kis, talán öt év körüli Magda Tihanyba kirándul az édesapjával, s teljesen elkápráztatja a vidék, meg a híres visszhang. Tényleg nagyon tetszik?, érdeklődik az apa, s nagylelkűen lányának ajándékozza. Abból a mérhetetlen szellemi „vagyonból” merítve, amely a legfőbb szülői öröksége volt, bőkezűen adakozik, olvasóit gazdagítva.

Regényei nem felhőtlen, köny-nyed olvasmányok, tragikum, végzet, fájdalmas emberi sorsok tablója – időnként olyan érzésünk lehet, mintha egy ókori tragédia modern kori változatát olvasnánk. Könyveit kinyitva egy rejtélyes labirintusba lépünk, amely fokozatosan fedi fel titkait. A klasszikus irodalom mellett ugyan?ilyen erősen kapaszkodik a „magyar gyökerekbe”, abba a hagyományba, szellemi útravalóba, amelyet a „cívis városban”, Debrecenben kapott.

„Kortalan” író: műveinek sokaságában a legkisebbektől az idősekig mindenki talál magának olvasnivalót. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy Szabó Magda könyvei egy életen át kísérik az embert. Kezdhetjük a Bárány Boldizsárral, a Tündér Lalával, majd folytathatjuk az ifjúsági regényeivel, az Álarcosbállal, a Születésnappal, a Mondják meg Zsófikának című?vel. Vagy az Abigéllel, amely nem csupán könyv alakban, hanem tévéfilmsorozatként is hatalmas siker volt. Folytathatjuk a Régimódi történettel, egyik legnépszerűbb regényével, amelyben édesanyjának és annak családjának állít emléket, amelyből színpadi és tévéfilmváltozat is készült. Aztán belemerülhetünk Az őzbe, a Freskóba, A Danaidába, a Mózes egy, huszonkettőbe, A szemlélőkbe, a Katalin utcába. És a többibe.

De ne csupán a regényeit említsük, hiszen Szabó Magda szinte minden műfajban alkotott: pályáját költőként kezdte, és drámaíróként is emlékezetes darabok fűződnek a nevéhez (Az a szép, fé?nyes nap; Kiálts, város!). Írt esszéket, útjegyzeteket, hangjátékokat is.

Születésnapon az ünnepeltet illik köszönteni és megajándékozni, nem pedig tőle kérni. De az olvasók telhetetlenek. És állhatatosan várják 2002-ben megjelent lebilincselő életrajzi regényének, a Für Elisének a folytatását. Reméljük, Szabó Magda hamarosan megörvendeztet vele bennünket.

Kitüntetés az államfőtől

Budapest. Sólyom László köztársaság elnök – a miniszterelnök előterjesztésére – a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Szabó Magda írónak. A Kossuth-díjas alkotó tegnap vette át a kitüntetést Budapesten, a Sándor-palotában. Az indoklás szerint Szabó Magda rendkívül műfajgazdag, az ifjúsági irodalomtól a színpadi alkotásokig terjedő, a magyar és a világirodalmat egyaránt gazdagító, a határokon túl is nagyra becsült munkássága elismeréseként részesült a kitüntetésben. Sólyom László az írót méltatva kiemelte: a nagykereszt a legmagasabb kitüntetés, ami egy életmű összegzéséért adható. Mint mondta, köszönettel tartozik mindazért az élményért, amit Szabó Magda az olvasóknak szerzett műveivel. (MTI)