Békétlen sakkjátszma a világ mészárszékén

Agyonhasznált, kopott felületű súlyos mészárszék, amelyen töméntelen mennyiségű leölt állatot daraboltak fel súlyos húsbárdokkal. Egyszerű, keményfából készült, masszív használati tárgy, amelyen kioltott életeket lehet előkészíteni, emberi fogyasztás, táplálkozás céljára alkalmassá tenni. Fura jelentéstartalmat hordoz: „hasznos vérpad” végül is. Ez a mészárszék múltja. Jelene pedig: sakkasztal a Brämer-kúria alagsorában. Rajta a tábla felállított figurákkal. A falon fogasra akasztott, fekete-fehér mintás böllérkabát, bele lehet bújni, s le lehet ülni a művészi konstellációban sakkasztallá átminősített mészárszék mellé lejátszani egy partit. S belemélyedve a játékba elgondolkodni azon (is), hogy életünk ilyen sakkjátszma, amelyet hamis hentesek játszanak. S csak a véletlen vagy a szerencse műve, hogy a harci mészárszékekre helyezett világban, a világ erőinek küzdelmében mi kapunk-e sakk-mattot, vagy mi adunk. Hogy a színeset elnyelő homályban, a fehéret túlszárnyaló feketében, a jó és rossz harcában, a pénzért és hatalomért folytatott küzdelemben, a háborúk igazságában, a kultúrák pusztításában megmaradunk-e, illetve mi marad belőlünk. Mert erről szól Dolán György kiállítása: a kreativitásnak arról a sziszifuszi megnyilvánulásáról, amellyel civilizációk felépítenek és civilizációk lerombolnak kultúrákat. Hogy a világnak az ilyen (kultúra)építéssel-rombolással ingataggá tett pillérein egyensúlyozó kaotikus létből (anyagi) hasznot húzzon az erősebb.

Az ősi tudás jelképei már csak jelek: pusztán esztétikai ábrák, mint pl. a luxori templomfalakon az ősi egyiptomiak üzenetei. Elveszett tudást hordoznak számunkra. Ilyen jelképesen elveszett tudást őriznek féltőn Dolán György festményei, „csempeképei”. A kifeszített kétdimenziós művészi valóság apró festett csempékből, piramiskövekből épül fel a háttérben; ez a múlt szellemisége, amelyet a képtérre nyomulva elöl eltakar, elhomályosít egy szétmaratott hungarocellréteg; ez a jelen.

Ám vannak még tiszta képek. A kinagyított részlet, a széles ecsetnyelvekkel vastag rétegben felhordott színek. Mintegy a tárgyi és az élővilág részlete több ezerszeres nagyításban. Olyan mértékű felbontásban, amelyben eltűnik az azonosítható forma, s marad a harmonikus absztrakció. A megtisztulás forrása és az újrakezdés lehetősége: a színmeditációs vásznak termő tisztasága.