Bekártyásodott világunk

Még vagy tíz évvel ezelőtt is csodálkoztam, miért árulnak Nyugaton sok kis kártyarekesszel ellátott pénztárcát. Azóta külön kártyatartókat is láttam! Ma már nem csodálkozom. Sajnos, nekem is tudomásul kellett vennem, hogy világunk virtualizálódása fizikai síkon kártyák sokaságában anyagiasul – többek között.

1989 után először a bankkártyával találkozhattunk. A műanyag kis lemez, amely pénzt varázsol az automatából. Ma már több fajta bankkártyánk is van: hitelkártya, folyószámla- és devizaszámla-kártya, sőt bankszámláinkhoz is kapunk általában egy kis, műanyaggal bevont kártyát, amely a számla azonosító adatait tartalmazza. A telefonkártyát gyorsan megszoktuk. Ma már magabiztosan vásároljuk a nemzetközi és távolsági hívásokat olcsóbban kínáló előfizetett kártyákat.

A fogyasztói társadalom mai fokán az a menő marketingideológia, mely a vásárlót abba az illúzióba csalogatja, hogy a családunk tagja. Tehát: adjunk neki kártyát! A kártyáján pontokat gyűjt majd, azokért vagy ingyen kap valamit, vagy kedvezményt. ĺgy lesz Billa-kártyánk, videókölcsönző-tagságink, fitneszcenter-tagságink stb.

Amerikában gyorsan összegyűjthetünk egy rakás kártyácskát, minden üzletágazatban kínálnak valamit: a nagy könyvesboltlánc 10% kedvezményt nyújt a tagoknak (ajándékutalványt is mágneses kártya formájában vásárolhatunk), a nagy bevásárlóközpontok ugyancsak (pl. Macy’s), ruhaüzletláncok (pl. Gap, J. Crew) és az írószerlánc (Staples), de a vegyesbolt-láncok is (amelyeket itt drog store-nak neveznek, mert patika is található bennük), valamint filmelőhívó szolgálat és sorolhatnám – ezek mind-mind megkérdezik a fizetésnél, van-e már kártyánk. És ha a válasz nemleges, rögtön fel is ajánlják, hogy töltsünk ki egy űrlapot, s máris levonnak valamennyit a végösszegből. Az ember néha csak azért is belép, hogy hagyják már végre békében.

Ám a trükk működik: a vásárló minden alkalommal megnézi, mit kaphat olcsóbban a kártyájáért. Ezek a termékek a kasszák mellett vannak szépen elhelyezve nagy feliratok társaságában: Ma tagkártyával ezeket kínáljuk... És ha már ennyire megéri, természetesen hazavisz az ember egy-kettőt belőle, pedig eredetileg nem akart ilyesmit vásárolni.

Nekem a péknél is van kártyám. Minden alkalommal, amikor kenyeret veszek, kapok egy pecsétet. 12 pecsét után pedig jár nekem egy ingyenkenyér. A szendvicsesnél is hasonló a helyzet, de itt már 10 megvásárolt szendvics után kapok egyet ingyen. Az antikváriumnak is van tagsági kártyája, az akkor jön jól, ha az ember sok új könyvet vásárol, mert azokra a tagoknak külön engedményük van.

Metrókártyája mindenkinek van New Yorkban, mert mindenki megy olykor messzire és olyan helyre, ahová autóval nem érdemes elindulni, a metró pedig megbízható és olcsó. Az utazásnál maradva: azoknak, akik sokat repülnek, van pontokat gyűjtő kártyájuk, és egy bizonyos ponthatár elérése után ingyen repülőjegyet igényelhetnek. Ennek továbbfejlesztett változata az e-ticket (elektronikus jegy), amely csak a kártyán van adatolva (valamint a társaság számítógépes rendszerében), papírjegyet tehát nem is lát az utas. A becsekkolásnál csak átnyújtja a kártyáját, és máris kapja a beszállókártyákat. Ha nincs feladni való csomagja, a kártya segítségével egy automatánál saját maga is becsekkolhat, a gép adja ki neki a beszállókártyát, nem kell sorban állnia.

Újabb kategória: a személyazonosításra szolgáló kártyák. Már a diákigazolvány is kártya formájú, hasonlóan a személyi igazolványhoz és a munkahelyi belépőhöz. Ezekhez csatlakozik az egészségbiztosítás kártyája, az egyetemibelépő-kártya és a könyvtári igazolvány, mellé jár még egy mágneses kártya, amellyel nyomtatni tudunk a könyvtárban.

A kis műanyag lapocskának varázsereje van: ajtókat nyit ki és pénzt varázsol. A tizenévesek ezen már nem is csodálkoznak.

Ennek ellenére vagyunk páran, akik zavarba jövünk, ha gyorsan kell előkapni valamelyiket, s bár a leleményes üzleti szellem feltalálta rögtön a sokzsebes kártyatartókat, még véletlenül sem az aktuális után nyúlunk elsőre. Ám amilyen óriási léptekben fejlődik a világ, nem kell tán sokat várnunk, s egyszer csak kártyáink is összeolvadnak. Lesz egy nagy, szép többfunkciós kártyánk! Azon tároljuk majd minden szükséges adatunkat és tagságinkat. Azon lesz az egész életünk. Valahogy úgy néz majd ki, mint a mobiltelefon, amely mára már nemcsak naptárunk, óránk, ébresztőnk, fényképezőgépünk, számítógépünk és csipogónk egyben, hanem akár életmentőnk is lehet. Ám ha ellopják, oda az életünk. Az egész bekártyásított életünk. Ha ellopják, mi többé nem vagyunk. Valaki más éli tovább kártyás mivoltunk.

A szerző New York-i munkatársunk