Bejrút fájdalmas feltámadása

Miloš Forman emlékezetes vendégeskedése óta, amikor is az Oscar-díjas, cseh filmrendező kerékpáron érkezett meg Párizsból a régi rendszer igáját lerázó, a Monarchia hangulatát viszont még mindig őrző cseh fürdővárosba, új fejezetet nyitott a rendezvény történetében. 1997-es „győztes bevonulásával”, amikor már Eva Zaoralová és Jiří Bartoška álltak a fesztivál élén, s életműdíjjal jutalmazták egykori honfitársukat, óriási fordulat és örömünnep tanúi lehettek azok, akik ennek szemtanúi voltak. Az ő nevével, az ő segítségével, az ő hathatós közreműködésével nyitott ugyanis kaput a világra a seregszemlét megszervező filmes szakemberek maréknyi csapata.

Karlovy Vary azóta kivívta rangját a világ A kategóriás fesztiváljai között. Forman vendégeket, nagy neveket hozott magával Amerikából. Itt volt Michael Douglas, Mia Farrow és Woody Harrelson. Ők vitték elsőként a rendezvény jó hírét az óceán túlsó partjára, és attól az évtől fogva minden esztendőben egymást váltják Hollywood és Nyugat-Európa jeles filmesei, köztük a legnagyobb sztárok, akik pár napos itt tartózkodásukkal valósággal beragyogják a várost. A mustra színvonala természetesen nem tőlük függ, azt a versenyfilmek és a különböző szekciókban bemutatott alkotások nívója tükrözi, de a Kristályglóbusszal jutalmazottak és más híres vendégek névsora rengeteget nyom a latban.

Russel Crowe és Alicia Vikander után nem sokkal a skót Ewan McGregor huszonéves színésznő lányával, Clarával érkezett meg Karlovy Varyba. Egy nappal később megjött Vincent Perez, a jeles francia filmszínész is, aki rendezőként mutatkozott be a fesztiválon.

Ewan McGregor (Trainspotting, Párnakönyv, Moulin Rouge) ezúttal Emma Westenberg road movie-jában alakít óriásit. A film címe – You Sing Loud, I Sing Louder – a történetbeli apa és lánya kedvenc dalának egy sora. Mai sztori San Diego közeléből. Drogfüggősége miatt kórházba került a lány, talpra állítják, új házasságában élő apja megy érte, hogy titokban utókezelésre vigye. Meglehetősen öntörvényű a csajszi, szinte lehetetlen megszelídíteni, és az út is hosszú Új-Mexikóig, ahol talán sikerül lehozni őt a szerről. Sok év után most látják újra egymást. Egyiküknek sem könnyű az élete. A lány élete akkor siklott ki, amikor az apja továbbállt, és új családot alapított. Lelkileg azóta sem tudta kiheverni, hogy elveszítette azt az embert, akit annyira szeretett, de az apját is marja a lelkiismeret. Kalandos útjuk során többször is feladják a reményt, hogy visszatalálnak még egymáshoz, aztán mégis megtörténik a csoda. Elképesztő hitelességgel játszik mindkét színész, szinte ott ülünk mögöttük a kocsiban. Előttünk civódnak, marakodnak, szeretik és gyűlölik egymást. Az apa magyarázkodik, a lány számon kér, az egyik pillanatban összeborulnak, a másikban idegenként néznek egymásra. Csak a kölcsönös elfogadás várat magára. Azért mindkettőjüknek keményen meg kell harcolnia.

Sodró erejű, eleven képi világú a film, egyetlen percnyi kívülállást sem enged a nézőnek. A két McGregor büszke is az alkotásra, mint mondták, mindketten készen állnak a következő közös munkára.

Nem kevésbé izgalmas Vincent Perez rendezése, a Becsületbeli ügy sem a Horizont szekcióban. Párizs, 1887. Hivatalosan ugyan tilos a párbaj, az élet azonban felülírja a rendeletet. A tőrvívás mestere mindent megtesz, hogy lebeszélje ifjú unokaöccsét, a huszonéves medikust, hogy párbajra hívja a férfiúi büszkeségében megsértett magas rangú katonatisztet. Az ifjú azonban nem hallgat rá. El is vérzik a küzdelem során. A győztesre később mások révén újabb párbaj vár, aztán még egy és még egy. Az elsőnél kard a választott fegyver, a másodiknál pisztoly, a harmadiknál lovon ülve, szablyával esnek egymásnak. Kosztümös kalandfilmekben – színészként – többször is jeleskedett már Vincent Perez. Gérard Philipe után ő volt az új Tulipános Fanfan, de játszott a Cyranóban, a Fracasse kapitányban és a Margó királynőben is. Rendezőként sem vall most csődöt. Jelenetről jelenetre képes növelni a feszültséget, ritmusérzéke hibátlan, a karaktereket kiválóan válogatta össze, és a korabeli feministák lázadását is finoman ábrázolja.

A versenyből – a cseh–szlovák Hajnal mellett – a német–libanoni koprodukcióban forgatott Tánc a tűzhányó peremén is kikerülhet győztesként. Film a filmben Cyril Aris, a harminchat éves libanoni rendező alkotása, de a nyitó képsorok a 2020. augusztus 4-i bejrúti robbanást is megidézik, amelyben kétszázan meghaltak, nyolcszázan eltűntek, és hatezren megsebesültek. Nem sokkal ezután, amikor a város még fel sem ocsúdott a történtekből, egy lelkes forgatócsoport kezdi el munkáját. Rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük. Nincs benzin, akadozik a bankrendszer, kitör a koronavírus-járvány, jön a lockdown, ám a stáb tagjai akkor sem adják fel. Menni vagy maradni? – ez a témája a filmbeli filmnek, és ezt a kérdést teszi fel Cyril Aris is. Nadia Tueni, a neves libanoni frankofón költőnő szavaival – A tengert választom, a hajóroncsok ellenére – azokkal a honfitársaival szimpatizál, akik e zűrzavaros időkben sem hagyják el hazájukat, miközben az már rég eltaszította őket magától. A kikötőbeli gigantikus detonáció eredeti képsorai, az égő, majd romokban heverő város, az apokaliptikus helyzet látványa évekkel a drámai esemény után is sokkolja a nézőt.

Holnap érkezik Robin Wright Emmy-díjas amerikai színésznő, a Forrest Gump, a Bűnös viszonyok és A sebezhetetlen női főszereplője. Színészi hivatása mellett van azonban még egy út, amelyen sokat hallat magáról. Pour Les Femmes nevű alapítványa az elnyomott kongói nőket támogatja. Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy Jiŕí Bartoška, a fesztivál elnöke Kristályglóbusszal jutalmazza. Robin Wright így aztán elmondhatja, ő sem tér haza üres kézzel Karlovy Varyból.

A szerző a Vasárnap munkatársa