„Balassi Bálint is jól szórakozna”

A kultuszminiszter Sziget-beköszöntője ezzel az élménnyel kezdődött. Hiller István idén a kormánytagok közül elsőként abszolválta a terepszemlét, melynek végén sikerült őt mikrofonvégre kapnunk, és a műsorfüzetben leírtakról is kifaggatnunk.

Alig hittem el, hogy ez a beköszöntő valós élményen alapul, olyan jól hangzott...

A történet tényleg megesett. Ha Magyarországnak lenne virtuális névjegye, a Sziget biztosan rajta lenne. Akármerre járok a világban, ezt a névjegyet osztogatom, néha még ott is, ahol erre nem készülök: a londoni játékboltban. De mondok egy másik esetet, amikor magyarként büszke voltam erre a fesztiválra. Három héttel ezelőtt zajlott Hollandiában az európai uniós kulturális miniszterek találkozója, és ott egy nagyon kedves hölgy volt a hivatalos kísérőm. Amikor megtudta, hogy a magyar kulturális minisztert „osztották rá”, azonnal a Sziget jutott rólam eszébe. Nagy valószínűséggel most is itt van valahol. Nem túlzás azt mondani, hogy Magyarországot ma Európában a tizen- és huszonévesek ennek a rendezvénynek köszönhetően ismerhetik leginkább. Sokkal jobban, mint apáik és nagyapáik a gulyásról. Talán ma ez az ország egyik legkarakteresebb megjelenítője. Több tízezer fiatal szórakozik itt önfeledten, mégis kulturáltan. Ez teljes mértékben egybevág azzal a koncepcióval, amelyet a tárcám élén képviselek. Még akkor is, ha a megvalósításban közvetlenül nem vettünk részt. Büszke vagyok, és szívesen adom az arcom és a nevem ehhez az akcióhoz.

Úgy tudom, nemcsak az arcát és a nevét, de némi anyagi támogatást is adott a kultuszminisztérium a Sziget szervezőinek.

Igen, a kormányzat úgy döntött, kiemelt kulturális rendezvényként támogatja a fesztivált, mert itt a „hivatalos” és az „élő” teljes szimbiózisban vannak egymással. Örülök, hogy ez a támogatás ma már kiszámítható, hogy nem csak egyik évről a másikra, állandó tárgyalások során alakul ki, hanem a magyar költségvetés stabil összeget szán erre, jócskán, mégis keveset. Az összeg százmillió forint. Ez sok pénz, bár tudom, hogy a sziget költségvetése több mint egymilliárd forint. Amíg azt látom, hogy a fiatalok jól szórakoznak, hogy a TV Sziget élő közvetítésén több mint száz szakember dolgozik, addig tudatosítom a vállalkozás egészének vonzerejét, és azt, hogy a pénz jó helyre érkezik. Egyébként negyedszer vagyok itt, de ez nem négy egymást követő évet jelent. A kilencvenes évek közepén a nagyobb gyermekemet kísértem el, aztán pedig én győzködtem idősebb kollégámat, hogy engedje el a lányát. Tavaly már ő is kijött, a saját szemével akarta látni, mi az, ami nyelvtől, határoktól és foglalkozástól függetlenül ennyi embert elvarázsol.

Ön most eléggé rohamtempóban járta be a fesztivál helyszínét. Magánemberként milyen műsort nézne meg a kínálatból?

A Balassi-műsort mindenképp szeretném megnézni. Nem tudtam, hogy a reneszánsz sátor programjában asszonycipelő verseny is szerepel. Arra is nagyon kíváncsi lennék, sőt, ha később tudtam volna jönni a szigetre, talán be is neveztem volna rá a saját feleségemmel, bár az ő nevében nem merek nyilatkozni. Abból pedig biztosan nagy cirkusz lett volna, ha más feleségét cipelem... Ez alatt a rövid idő alatt is láthattam, hogy a magyar és a nemzetközi kultúra gazdag kínálatban van jelen ezen a fesztiválon, és örülök, hogy az idei Balassi Emlékévnek is megvan itt a helye. Úgy is mondhatnám, Balassi Bálintot szép egységben látom a mai könnyűzenével és szórakozási módokkal. Ismerem a költő életét, és állítom, hogy ha megtehetné, ő is itt lenne a szigeten, és jól szórakozna.

Jövőre József Attila-emlékév lesz...

Még ebben a hónapban a kormány elé szándékozom vinni a József Attila-év koncepciójának tervezetét, a rendezvények sorrendjét, ütemezését. E célra kormánybizottság fog alakulni. Remélem, egyértelmű, hogy József Attilának is itt a helye a Sziget Fesztiválon, és szívesen fogadják majd a fiatalok.