Bábok és bábjátszók fogságában

Ahogy már jeleztem, csütörtökön a bábosok vették birtokba a Dunaszerdahelyi VMK színpadát. Igyekeztek is befelé a terembe, ugyanis hiába mutatott a naptár piros betűs ünnepet, méghozzá a gyerekekét, az idő csak nem akart megenyhülni. Reggel ugyan kisütött a nap, de mire kollégámmal végignéztük a DMT-hez immáron hagyományosan kapcsolódó rajzverseny legjobbjaiból összeállított kiállítást, ismét borongósabb arcát mutatta az idő. A rajzversenybe nemcsak a környékbeli iskolák kapcsolódtak be, de érkeztek alkotások Zselízről, Gömörsídről és Várgedéről is. Nekem személy szerint legjobban a csendéletek és az állatokat ábrázoló rajzok tetszettek.

Amíg a színjátszók mezőnyének a színvonalára igen sok volt a panasz, s még az esti kötetlen, szakmai találkozón is sok szó esett a válogatásról, illetve a szakmai háttér hiányáról, addig a bábosok első napi versenyprogramja csupa meglepetést tartogatott igen magas színvonalon. Többnyire gyönyörűek a bábok, ötletesek a rendezők, s meglepetésre, ezek a gyerekek többnyire még értelmesen is beszéltek, ami nem nagyon volt elmondható az első két napon látott csoportok tagjairól. Kecskés Marikával, akinek nagyon sokat köszönhet a bábos mozgalom, arról beszélgetünk, hogy a bábozáshoz igazi fanatizmus szükségeltetik, hiszen el kell sajátítani a bábok elkészítésének a technikáját, ami nem kevés kézügyességet is igényel, ezt követi a bábok megszelídítése, a bábkezelés minden csínja-bínjának a birtokba vétele. Vannak itt is megszállott pedagógusok, akik – ha már egyszer kapcsolatba kerültek a bábokkal, akkor – egy életre szólóan a rabjai lettek. Makki Márta, Himmler Zsófia, Ágh Erzsébet, Vezérné Gonda Klára – ők ennek a mozgalomnak az igazi klasszikusai.

A hazaiak indították a versenyprogramot (a zsűriben ott találjuk Badin Ádámot és Kecskés Marikát is), a Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Alapiskola Virgoncok Bábcsoportja A kiskondás meséjét vitték színre, aki még a mindenlátó királylány eszén is képes túljárni. Csiffári Renáta igen lelkes kis csapattal dolgozott együtt, akik nagy hangsúlyt fektettek a bábok elkészítésére, de nem feledkeztek meg a játékról sem. Minden benne van ebben a mesében, ami szükséges a történet megértéséhez, de nem terhelték egyéb, fölösleges információkkal az igen lelkes közönséget, akik „vissza, vissza” felkiáltásokkal köszönték meg a látottakat. Feltétlenül említést érdemel a két műsorvezető (Kiss Helga és Nagy Tibor) is, akik végig partnerei tudtak lenni az apróságoknak, s ki tudták tölteni az előadások közötti űrt. A Virgoncokat a nagyudvarnoki Gézengúzok követték, akik a Pom Pom meséiből hoztak egy csokorravalót. Ők nem alkalmaztak paravánt, hanem beépítették a bábokat a játékukba, s így juthattunk el hőseinkkel melegebb és hidegebb vidékekre is. A délelőtt messze legizgalmasabb előadását a párkányi Kuckótól láthattuk. A csoport 1986-ban alakult, s azóta már nemcsak fellépnek rendszeresen, hanem fesztivált is szerveznek Párkányban a bábozás népszerűsítésére. Himmler Zsófia az idén három fabulát választott ki, s nonverbális elemekre épített. Igazi pantomimet látunk, remek zenei aláfestéssel. A holló és a róka, Az oroszlán és az egér, A róka és a gólya története mind-mind rendkívül látványos és szórakoztató etűd. Az érsekújvári Pinokkio Kányádi Sándor Az okos kos című meséjét dolgozta át. Az előadás erőssége a nagyon szép és ötletes bábok mellett a történetet a paraván előtt ízesen és hihetetlen energiával mesélő fehér ruhás kislány. A sárói csemeték tavaly nagy sikert arattak Az állatok nyelvén beszélő juhász című bábjátékkal, az idén A békakirály című meséjükben elsősorban a szellemes díszletet és a történet egyfajta narrátoraként is fellépő bohóc figuráját emelhetjük ki, maga a mesélés egy kicsit sutára sikeredett. De ugyanez mondható el a garamszentgyörgyiek A bolond falu című meséjéről is. A sort a galántai Manócska Bábcsoport zárta, amely a helyi Kodály Zoltán Gimnázium mellett működik, s akik ahogy tavaly, úgy az idén is beneveztek mind a DMT-re, mind a Jókai Napokra. Devecseri Gábor A csodatévő fakéreg című meséjét hozták el, s itt is elsősorban a bábokat lehet dicsérni. Maga a történet is áttekinthető, ám néha túlzsúfoltnak tűnik.

Mintha az előadások után többen lettek volna a művelődési ház előtti téren is. Ma bemutatkozik a maradék négy bábcsoport és a népi szerkesztett játék kategóriában induló négy csoport is.