Az ember, aki manzárdba ment fel

Elmúltak az őszi versenyek…
És Ben, az elcsapott zsoké kötőféket dugott a zsebébe, amelyre majd felhurkolja magát… ólmos novemberi ég alatt majdcsak talál egy helyet, ahová a kötőféket megerősítheti… (Krúdy Gyula)

Az élő hal (Szokolay Zoltán)

És lassan készülődik bejönni a Dunáról.
Szezonvég.

Mihály meséli, Tökölön laktak, a mamája orosz tiszteknek főzött (leginkább a csirkepaprikást nokedlivel és a gulyást szerették), „cserébe” tíz kiskatonát küldtek, akik rendbe hozták  a tetőt  és hoztak nagy tartályban gázolajat, elásták a kertben (!) – amikor a szülők meghaltak, utána is évtizedekig volt gázolaj… És vodka – mikor megtudták, hogy a gyerek a Szovjetunióban tanul, hoztak minden alkalommal; a szülők nem ittak, nem úgy a gyerek, amikor hazajött – és a vodka is évekig kitartott.
Este nagy robaj – tűzijáték! A Hepajról (bulihajó), gondolja K. Dezső; az étteremben (VakVarjú) esküvő, kihajóztak. De nem, innen, közvetlen közeléből, a Ficánkáról (roncshajó) lövik fel. A parton nagy ezüstszív lebeg, rajta M + A, az ifjú pár monogramjai, lehet találgatni.

Minden pénteken és szombaton esküvő az étteremben, a házasságkötések száma jelentősen nőtt: 24 020 pár házasodott össze; 7,9 százalékkal, 1758-cal több, mint tavaly ilyenkor. Április–májusban átlagosan 8,2 százalékkal több házasságot anyakönyveztek, mint egy évvel korábban. Az emelkedő tendencia tovább folytatódott, júniusban már 15 százalékkal többen léptek frigyre, mint 2018 azonos hónapjában – közölte a KSH és a sikermédia. Azt csak a KSH közölte, hogy mivel a születések száma csökkent, a halálozások száma pedig emelkedett, a természetes fogyás mértéke 7,9 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. 2019 január–júniusában 67 741-en haltak meg; 1 százalékkal, 691-gyel többen, mint a tavalyi év azonos időszakában. Fogy a magyar.

A gondnok kér Lajostól egy szákot, és motorcsónakba ül: egy hattyú belegabalyodott valamibe, ki kell menteni, ki kell merni. Merjük, tudjuk, tesszük. Sikeres volt az akció, fölszárnyalt a hattyú.

Jolánka rádióval a kezében le-fel jár a parton, orvosi utasításra, napi fél óra séta, harsog a retrórádió, lassan, bandukolva, múlik minden fél óra, tovább!

János sikítóval (így nevezte a fűrészt) elvágta a combját, ömlik a vér! Lefektetetik a padra, gondnok elköti (fásli, törülköző), de ömlik tovább, csorog, aztán csöpög. A biztonsági őr telefonál a mentőknek, fel kell tenni a lábát, Mária a pad támlájára teszi és fogja, végig. K. Dezsőt elküldik Mária horgászpadjához párnáért, János feje alá. Jolánka lavórt hoz, lemossa János véres kezeit. Együtt a csónakház. Húsz perc múlva jön, nem a mentő, baleseti autó, ez gyorsabb. Megjön a mentő is, elviszik Jánost, és nemsokára telefon, haza is engedték. Ezt megúszta.

K. Dezső menne a stégre, Panni figyelmezteti, szaros, vigyázz, a hattyúk összeszarják, a kavicsutat is. (Tehát nemcsak a horgászok utálják őket, a bérlők is.)

Mária halat pucol, hajnali fogás. Képzeld, fogtam egy másik pontyot is, kiveszem, elteszem, közben kapásom van, megyek, mire visszajövök, a macska elvitte a pontyot, a guta ütött meg. – Melyik macska? – A vak. – A kövér? – Az, az öreg. Vakmacska. Az egyik szemére, a balra, K. Dezső jobban megnézte. A macska nézett vissza, a jobb szemével.

Október 15-től horgászati tilalom (telepítik a halakat). Guszti, a nagy szakértő és az örök morgó, dehogy telepítik! Nem dobálják fel magukat!

K. Dezső jön vissza a zuhanyzóból, a kabin előtt másfél literes flakon, megjött az ásványvized, mondja a gondnok, Gyuri hozta, pálinkás jó reggel!

Hungarikumunk neve elé ma már nem kell kitenni a nemzeti jelzőt, hiszen a pálinka csak magyar lehet. Nagy öröm számunkra, hogy van egy nemzeti italunk, amelyet mi magyarok megtanultunk kifinomult, stílusos módon élvezni. (Az Agrárminisztérium közleményéből, kiemelés K. Dezsőtől)

Valami mozog a szatyroknál, zizeg – egér? patkány? gyík? Hogy’ surrant be? Villany fel, ajtó ki, ahogy bejött, távozzon. De nem megy. K. Dezső kipakol, emelgeti a szatyrokat, csend, megint kezdi. És belenéz egy üres – dehogy üres! – reklámszatyorba, alján valami zöld, béka. Kiviszi, „kiönti” a fűre, szatyor a kukába. Egy ideig nem alszik.
Valami hosszúfarkú kisállat a csapnál.

Jön Judit, a macskák már nagyon várták, ő a „gazdájuk”, mióta a tanár úr, Ádám meghalt. Nem az ő macskái voltak, mondja, lejártak a telepre, mert itt emberek vannak; a lakótelepre mennek ki még. – Három macska volt, mondja K. Dezső. – Ádám kettőt ivartalanított, az egyik, Dzsumi (így hívom, mert félszemű, Jumurdzsák) kandúr, a másik, a Szépség (mert olyan szép) nőstény, a harmadikat ő se tudta megszelídíteni, mindig fúj, ő a Fújós, a másik kettő összefog ellene. – Én nem láttam. – Néha megjelenik. Bolhátlanítom őket, adok nekik eledelt. – Meddig élnek? –  Az ivartalanítottak harminc évig is. Kidobott macskák, kölyökkoruk óta itt vannak.

Megjelenik Mária és Lajos – nem horgászhatnak, összegereblyézik az avart, Lajos talicskában elviszi. Szép idők, amikor lehetett avart égetni. Ezért ennyi a poloska, belepetéznek! (Guszti szíves szóbeli közlése.)

Zoli is jön, nem hajóz ki, ül a csónak szélén. Horgászati tilalom még mindig. Nézi a vizet.

És sorban érkeznek a „hajósok”, megnézik a csónakot, matatnak, ücsörögnek. Egy gumicsónakot ketten leengednek, autóba, el.

Most van vége a nyárnak.

Levelek zuhognak a terasztetőre.

Fűteni kell, búg a hősugárzó, búbúgép, ahogy a gyerek mondta, neki is ezzel fűtöttek a fürdőszobában.

János mondja, annak a macskának vége, hajnal óta ott gubbaszt. A macska a nap és az árnyék határán, de a napon, nem mozdul. K. Dezső megnézi: lélegzik. Mintha valami vágás lenne az oldalán, a szájából kilóg valami – mi? Feláll, pár lépést tesz, összecsuklik. Megint elindul, a Duna felé, összeesik, kinyúlik a betonpadkán (ahol a kajakokat teszik vízre). A legjobbkor jön Judit, K. Dezső mutatja neki. Nem tehetek semmit, ezt én se tudtam megszelídíteni, nem engedi, hogy befújjam bolha és kullancs ellen, lehet, kullancs van benne, az a baja. Amikor K. Dezső legközelebb ránézne a macskára, már nincs a betonon. Elvánszorgott? Bement a vízbe? Elvitték, konténerbe? Hány élete van egy macskának? Mennyi lenne.

Porlevesből vagyunk (legalábbis K. Dezső), ebéd Erdei gombakrémleves (Gobova juha z jurčki in drobnjakom).
Álom: egy hím (díszes) vadkacsa, nagy és kövér (de mint egy disznó!), K. Dezső a csőrére rúg, erre sziszeg (sziszeg-e egy vadkacsa – vad kacsa?!), K. Dezső fél, nekimegy, felkoncolja a csőrével. Fusson el? Várja a támadást.

Sehol senki, K. Dezső egyedül a csónakházban.

Meg a biztonsági őr, a kamerák és két macska.

János mondja, azért nem jött ki hétvégén, Budafokon és Kispesten volt, temetőben, a két feleségemnél. Jövő hétvégén tumultus lesz. – Két feleségedet temetted el?, jó hülye kérdés. Ez a harmadik.

Éjszaka esik, egész nap.

Mindenszentek napjától lehet horgászni, gubbasztanak is a parton, esőben, hidegben, hajnaltól, amíg lehet.

November közepén bezár a csónakház.