Az ember, aki a manzárdba ment fel

majd, ha piros hó esik

És álmodo(zo)tt.

Január 25-én, egy hete indult az NBI (FTC–Paks 4–0, DVSC–Újpest 4–0, a többi meccs nem négynull). E szöveg megjelenésének napján már a második forduló – remélem, még idejében szólok.
Történelmi – ilyenkor ezt szokták mondani – szezon: ilyen korai tavaszi (!) idénykezdet majd’ kilencven éve volt. Futballtavasz, ezt is írják, meg hogy a sok téli álmot alvó szurkoló felébred, és kidörzsölve szeméből a szebb futballjövőt álmodó álmot, végre meccsre mehet a szikrázó tavaszi napsütésben.
Hát nem. Futballtél, legfeljebb a hó szikrázik. Ha lesz. A Magyar Labdarúgó-szövetségben imádkoznak, ne legyen, és titkon hálát adnak a globális felmelegedésnek. Talán az segít. A futballon, mely magyar.
Jól imádkoztak, nem volt hó, a második fordulóban szinte tavasz.
Ámde.

A korai idénykezdet oka a június 12-én kezdődő labdarúgó-Eb. A sietség akkor sem érthető – május 16-án ér véget a bajnokság, tehát több mint egy hónap áll rendelkezésre. Mire is? Hogy a fiúk edzőtáborba vonuljanak? Edzőmeccseket játsszanak? Legyen így, mert ez azt jelentené, ott leszünk az Eb-n!

K. Dezső manzárdja a Stadionra (mely neki mindig Nép-, lett légyen aztán Puskás Ferenc Stadion, most Puskás Aréna) néz, minden nap látná, ha ott lakna. De így is sűrűn, a díszkivilágításban, váltakozó fényekben, és már a magyar–portugálra gondol (megint jó lenne egy háromhárom). Álmodozik – s álmában fehér fényben jelenik meg a Stadion, fehérben a foci.
A téli foci.

K. Dezső előrebocsátja, szeret januárban, februárban meccsre járni – edzőmeccsekre. A „játékteret” kímélendő külvárosokban játszik a csapat, lehet villamosozni, buszozni, K. Dezső a hozzá – a focihoz – vezető utat szereti a legjobban. Mátyásföld, Budafok, Rákosszentmihály. Néhol műfű (sokszor műfoci). A lelátón csupa ismerős, csak a legelvetemültebb drukkerek jönnek ki ebben a hidegben. Sapka, kesztyű, a játékosokon is. Ez az év se vitt el minket!, humorizál mindig, már ismerik, legyintenek. Ha szerencséjük van, büfé. Nincs tét, K. Dezső nem izgul, nyugodtan nézi a meccset, kezeit melegíti a műanyag poháron, forralt bort kortyol. Azt szereti, ha lelátó sincs, korlátnak támaszkodva hallja, nem csak látja a csapatot (na, olykor ne látná, ne hallaná…). Aztán, idénykezdet közeledvén már otthon játszanak, igazi füvön! Igen, bizony, fűtik a pályát, fűszolár, hó meg nem marad rajta! Valami neves szlovák csapat jön (FC ViOn Zlaté Moravce), tét nincs, szerencsére.

Mondom, edzőmeccsre igen, de bajnokira?! Januárban! Ki látott még ilyet? Hát majd fogunk. Egyszer, mikor megesik a csoda, igazi tél lesz. A csapatok visszajönnek az edzőtáborokból (melegebb éghajlat, Törökország, Spanyolország), és az első meccsen kiderül, ez nagy hiba volt, tavaszi körülmények között felkészülni a téli focira. A pálya talaja kemény, avagy latyakos – nem mindenhol van fűszolár. Ne adj, isten, hó van! Ezért a menedzsment sürgősen változtat a felkészülési menetrenden – irány Skandinávia! Grönland! A bátrabbak az Északi-sarkra – kiegészítő sport sífutás (a lövések hatékonyságát javítandó biatlon), kutyaszánhajtás, pihenésképp lékhorgászat. Rövid ideig van világos, ezért hamar le kell játszani a meccseket, ez is segíti a modern, gyors, egyérintős játék elsajátítását. Sikerélmény is van a helyi fóka- és bálnavadászok, a közelben állomásozó jégtörő legénysége, a meteorológiai állomás dolgozói ellen – bár a belőlük válogatott vegyes csapat ellen már…

Így, a metsző széltől és a vegyes csapat ellen elszenvedett vereségtől kipirultan hazaérkezve már nem jelenthet gondot az első bajnoki s az azt következő téli meccsek lejátszása! A baj majd tavasszal jelentkezik, tavaszi fáradtság formájában. Addig kell gyűjtögetni a pontokat! Az mondjuk gondot okozhat, ha az idénynyitó napján langy szellő fújdogál… Nincs homok?! Akkor csinálunk, elvtársam! mondta Virág et. Nincs hó? Akkor csinálunk, uraim!, mondták a klubelnökök és hóágyúkat vetnek be (a szünetben pedig vízágyúkat, a saját térfélen, hogy az ellenfél csússzon-másszon), a fűszolárról áttérnek az zúzmaragépre, fagyasztják a pályákat – mint a labdát az egy góllal vezető csapat. Apropó, labda – természetesen piros labdával játszanak, ez látszik a hóban. A partjelzők (mindközönségesen taccsbírók, most asszisztensek) eltűnnek az oldalvonalak mellől, hóemberek helyettesítik őket. Amióta megjelent a videóbíró, a VAR, és (ót)VARos lett a foci – bocsánat, K. Dezső gyűlöli –, úgysem volt rájuk szükség, nem merték beinteni a lest, a VAR úgyis felülbírálja őket. Így a szurkolók nem az asszisztensek anyját szidta, hanem a hóembereket dobálta hógolyókkal, róluk meg lepergett.
A stadionépítési láz új korszakát éli, a pályák körül futópályák helyett korcsolyapályák épülnek, a magyar gyorskorcsolya újabb dicsőségeire. A futballpályákon pedig lehet jégkorongozni, akár két meccs is mehet egyszerre, a félpályákon. Amikor pedig se foci, se jégkorong, a boldogságtól kipirult korcsolyázó nagyközönség veszi birtokába a multifunkcionális pályákat. És ez a boldogság, ez a pír el nem múlik, mert a magyar futballválogatott verhetetlen! Téli fociban. A mieink a jégmezők lovagjai, csak így nevezik őket.

A 2022-es futball világbajnokságot Katarban rendezik, november 21. és december 18. között. Ez, az ősz végi, tél eleji időpont csak egy lépés – a Magyar Labdarúgó Szövetség már lobbizik a FIFÁ-nál, hogy az időpont rendben, a helyszín nem: legyen Izlandon, Grönlandon, vagy a magyar klubok jól bevált edzőtáborainak Mekkájában (de mondjuk inkább úgy, bármilyen nehéz: Reykjavíkjában), az Északi-sarkon. Avagy Lappföldön, ahol téli focival, lappdával játszanak (bocsánat). És akkor világbajnokok leszünk, bosszút állunk Bernért! A partjelző, mert nem lesz, nem inti be a lest (mint Puskás góljánál, tévesen), a VAR meg lefagy, hál’isten, abban a kurva hidegben. Az összes helybéli halász, vadász, madarász nekünk szurkol, az összes fókával, bálnával, jegesmedvével, sirállyal és természetesen a tömegével kiérkező magyar szurkolókkal együtt, akik jurtákat építenek, és kitűzik az Északi-sarkra a magyar zászlót!

Erre ébredt álmából K. Dezső, felkelt, ivott a gyümölcsléből, visszafeküdt és álmodott tovább. Az éjjel soha nem érhet véget!

A Stadion fehér fénye júniusban zöld-pirosra változik, mely színek tudvalevőleg a portugál válogatott színei, akikkel júniusban… És akiknek díszkivilágítással adjuk meg a tiszteletet. Aztán jön hozzájuk a fehér fény, piros-fehér-zöld, és a pályán nem tiszteljük őket! De nem folytatom, ehhez még két meccs kell. Az első egy fehér-zöld-piros csapat ellen.

Ha szerencsénk lesz, március végén Szófiában és Budapesten is havazni fog.

Piros a fehér hó a zöld füvön.