Az egymásba mosódott álom és valóság tere

AJÁNLÓ

Dunaszerdahely. Bálint István Sarokból sarokba című, Vermes-villabeli kiállításán olyan hiperrealista festményeket láthat a közönség, amelyeken – a tárlat anyagát és a művész munkásságát méltató Wehner Tibor művészettörténész szavai szerint – egy sötét erők által vezérelt, kíméletlen törvényekkel szabályozott rideg, hideg világ dimenziói jelennek meg.

Bálint István 1950-ben született Budapesten, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzete az 1970-es években.

A dunaszerdahelyi tárlaton is látaható, társadalomkritikai szemléletű képeinek (hiper)realitásában a peremen élők, a hajléktalanok, a miskolci Ötödik utca lakóinak világa jelenik meg. A városi és építészeti környezetbe helyezett, vagy lecsupszított háttérből előlépő életképein, figurális portréin, helyzetképein a létezés peremén egzisztáló guberálók és koldusok, valamint a hatalom gőgös, öntelt képviselői a főszereplők. A kiállított anyagban helyet kapnak olyan ábrázolások is, melyeken a jelenkori környezetbe illesztett bibliai motívumok és képi átiratok dominálnak, vagy amelyeken a művész a világ ismert helyein tett utazásainak emlékképeit adja közre. „A groteszk és ironikus hangvételű élet- és helyzetképein szereplők reményvesztettségét sugallja, a kilátástalanságot sugározza a szürkeségekre, a tompa olajzöldekre, a barnákra, a feketékre hangolt színvilág is – mondja Wehner Tibor. – Egyes alkotásokon észrevétlenül felcserélődik, egymásba mosódik az álom és a valóság, a valószínűtlennek tetsző valóság és a valóságos dimenziók között életre kelő álom.” Ennek köszönhető, hogy „a lepusztult, szomorú világokat tükröztető, kihalt tereket ábrázoló, a létezés végső stádiumában leledző alakokat megmutató, kilátástalansággal és lemondással átitatott képek mégis a szépség, a lelki szépség győzelmével hatnak” – állapítja meg Wehner Tibor. (tébé)