Avignoni Fesztivál

Ma este zárul az 58. Avignoni Fesztivál, amely idén 40 hivatalos (azaz in) produkciót, valamint közel 650 amatőr (azaz off) előadást kínált a dél-franciaországi városba látogató színházrajongóknak. Európa legfontosabb színházi eseménysorozatának tavalyi rendezvényeit a színházi szakmában dolgozó művészeti és technikai szabadúszók sztrájksorozata miatt az utolsó pillanatban lemondta az igazgatóság. Idén is sokáig kétséges volt, hogy lesz-e fesztivál. Az újabb botrányoktól tartva a közönség érdeklődése ezúttal a szokásosnál visszafogottabb volt. Először fordult elő, hogy a legfőbb játszóhely, a Pápák Palotájának udvarán nem telt házzal mentek az előadások, de így is közel 120 ezer jegy kelt el. A fesztiválnak új vezetői vannak. Koncepciójuk, hogy tematizálják és még nemzetközibbé tegyék a színházi világ Cannes-jának szerepét betöltő kulturális eseményt. Ezentúl minden évben egy jelentős európai színházi alkotó köré szerveződik a fesztivál. Az első választás a 35 éves Thomas Ostermeierre, a berlini Schabühne rendezőjére esett. A baloldali elkötelezettségéről és szociálisan érzékeny, realista, de egyben populáris rendezéseiről ismert rendező egyrészt az ő előadásaihoz hasonló szellemiségű, elsősorban kevésbé ismert észak-európai alkotásokat, másrészt legjelentősebb honfitársait hívta meg az idei avignoni seregszemlére, köztük híres „vetélytársát”, a szintén berlini Volksbüchne rendezőjét. A mindig provokatív Franc Castorf Kokain című előadásáról azonban sorokban menekültek az avignoni nézők. Az idén német-francia dominanciájú fesztivál legsikeresebb előadása kétségkívül Ostermeier két rendezése volt. Ibsen Nórája 21. századi, yuppie környezetben, melynek végén a szabadulásra vágyó Nóra megöli férjét. Kroetz Concert á la carte című egyszemélyes darabja egy magára maradt, reménytelen nő egy estéjét mutatja be.

A 2006-os Avignoni Fesztivált a franciaként világhírűvé vált, vajdasági koreográfus Josef Nadj, azaz Nagy József művészeti felfogása fogja meghatározni. Remélhetőleg – ellentétben az idei válogatással – minél több kelet-európai és azon belül magyar produkcióval.