„Anyánk nyelvén lett világ”

A versenyfelhívás szerint szlovákiai magyar szerző műveivel lehetett jelentkezni, s külön is felhívták a figyelmet az évfordulós Gál Sándorra, aki épp a rendezvény napjának előestéjén ünnepelte 70. születésnapját. Gál Sándor Kulcsár Tibor nemzedékéhez tartozik, de valamivel később jelentkezett a pályán, mint Kulcsár Tibor, s nem indult antológiás költőként, mint a vele egykorú „nyolcak”. Ami viszont közös mindkettejükben, hogy évtizedekig nemcsak a költészettel foglalkoztak, hanem a kultúrmunkából is kivették a részüket.

Kulcsár Tibor diákszínpadot alapított, járta a Jókai Napokat, vezette az Ifjú Sziveket, s nem utolsósorban évtizedekig pátyolgatta a legifjabb írónemzedéket az Új Ifjúság Új Hajtások rovatán keresztül, míg Gál Sándor járta az országot, s azon kevesek közé tartozik, aki szociográfiai pontossággal vetette papírra a szlovákiai magyarság egyre lepusztultabb állapotát. Mert ahogy egyik interjújában mondja, egy írónak akkor is meg kell írnia egy közösség történetét, ha arra csak egy ember kíváncsi. Így születtek meg a kassai Thália Színpad, a Csemadok, a Tokaji Írótábor történetét feldolgozó munkái is. Gál emellett a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának is évtizedekig volt az elnöke, s mint ilyen, számtalan rendezvény házigazdája. A rendezvény keretében Miklósi Péter köszöntötte meleg szavakkal Gál Sándort, aki egyéb elfoglaltsága miatt sajnos nem volt jelen.

A Kulcsár Tibor Vers- és Prózamondó Verseny családias hangulatban zajlott a Pozsonyi Casinóban, értem ez alatt a barátságtalan időjárás ellenére létrejött – mákos rétes és friss kávé illatával belengett – karácsony előtti ünnepvárás hangulatát, de azt is, hogy a versenybe főleg a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium diákjai neveztek be. Érkezett még néhány versenyző a Csallóközből, viszont a keleti régiók adósak maradtak a részvétellel, mindössze két losonci és egy rozsnyói diáklány jött el, igaz, ők nagyon komolyan fel is készültek a megmérettetésre.

A Lelkes Júlia, Jarábik Gabriella, Dráfi Mátyás összetételű zsűri nem volt nehéz helyzetben, pár teljesítmény ugyanis magasan kiemelkedett a mezőnyből. A versek között Gál Sándor volt idén a „menő”, egy-egy verssel volt még jelen a verseny névadója, Kulcsár Tibor, illetve Gyurcsó István, Batta György és Keszeli Ferenc. Ez utóbbi két költő egy-egy humoros versét két fiatalember választotta, akik mind a Fakalap, mind a Kolbászfurulya című versnek elkapták a hangulatát, s mosolyt varázsoltak a hallgatóság arcára. Gál Sándor versei közül az Észrevétlenül és a Könyörgés volt a sláger, de mégis a Héterdő c. versnek a rozsnyói Vasik Boglárka általi érzékletes, szépen kidolgozott előadásmódja ragadta meg mind a közönség, mind a zsűri figyelmét, s kapta meg az első díjat. A középiskolások között a dunaszerdahelyi Kiss Helga előadásában hallottuk az egyetlen Kulcsár-verset (Kezdősorok a folytatáshoz), s ő élt is azzal az előnnyel, hogy hosszú évek óta rendszeres résztvevője és helyezettje a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenynek. Melecsky Katalin lett a második, aki viszont a közönségdíjat is hazavihette a Virrasztások című Gál-opus lélekemelő tolmácsolásáért. A tavalyi győztes Bugár Anna az Idő-töredék című igen rövid Gál-verset adta elő, a frappáns választást és előadást viszont a zsűri számomra kicsit érthetetlenül nem díjazta. Holott benne volt minden, ami ehhez a vershez szükségeltetett. A prózamondók közül egy kivételével mindenki Duba Gyula prózáját választotta. Duba maga is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, s elmondta, hogy számára különleges élményt jelentett a szembesülés korai munkáival, ezek az itt-ott Karinthyra is hajazó humoros elbeszélések még az ötvenes évek termékei. A losonci Cseri Tímea a tájszólását is megtartotta előadásában, amit Dráfi Mátyás külön is üdvözölt az értékelés során. A prózamondók mezőnyéből mégis az a Csanda Sára emelkedett ki, aki édesanyjának a Lilla naplója című naplóregényéből idézett passzusokat.

A költészet mellett az esszéíró pályázat is egyre nagyobb súlyt kap a rendezvényen belül, s idén már 25 pályamunka érkezett be. A zsűri elnöke, Vajda Barnabás szerint az elmúlt évhez képest számottevő javulás tapasztalható, s akadt egy-két egészen különleges munka is, amelyeknek szerzői komoly kutatómunkát végeztek és az íráskészséggel sem állnak hadilábon. Főleg az egy-egy példaképet és regionális emlékművet taglaló kategóriákban akadtak ígéretes pályamunkák. A fődíjat a zsűri egyhangúlag a kisudvarnoki Wippern-kúriát bemutató dolgozat szerzőjének, Both Évának adta. Nagyon érdekesek voltak a választások a példaképeket bemutató kategóriában, hisz volt, aki a nagyapját, mások a keresztapjukat vagy az egykori tanárukat tartották méltónak arra, hogy bemutassák. Így került górcső alá Németh Pál, az egykori legendás kézilabdaedző, Kiss Mihály komáromi Csemadok-mindenes vagy a nemrég elhunyt Tóth Pálné Bálványi Ilona gútai tanárnő.

A rendezvény, ha nem is mozgatott meg egy országot, mégis nagyon szép példája a kortárs költészet és regionális hagyományok ápolásának, amelyre a határok nélküli Európában, ha az identitásunkat és nemzetiségünket meg akarjuk őrizni, égetően szükségünk lehet.