Amatőrök, ha összejönnek...

A fődíjas kép alkotója Peter BrindzaHa több mint másfélszáz évvel ezelőtt, amikor a fényképezés középpontjában még a fényérzékeny anyagon képződő homályos kép rögzítésére alkalmas vegyi eljárás kutatása állt, amikor a camera obscurára, azaz a lyukkamerára még csak úgy tekintettek, mint a festők és grafikusok munkáját megkönnyítő eszközre, amikor még nyolc órát vett igénybe, hogy egy tárgy képe megjelenjen az ún. júdeai aszfalttal bevont lemezen – szóval ha a hőskorban valaki azt mondta volna a francia Niepce-nek vagy Daguerre-nek, hogy a fényképezés egykor bárki számára elérhetővé válik, a mesterek biztosan nagyot mulattak volna az állításon. Bár a technika egyre tökéletesebb lett, a fotózás társadalmi megítélése még sokáig kedvezőtlen volt. A XIX. század 60-as éveiben – amikor a Petzval József szerkesztette nagy fényerejű lencserendszert már másfél évtizede használták a fényképészek – a francia művészeti élet hivatalos fóruma, a művészeti akadémia kiáltványban tiltakozott a fényképezésnek a művészetek közé való besorolása ellen. A fotóban kezdetben a művészi kifejezés új dimenzióját felfedezni vélő Ingres, Delaroche és mások is aláírták ezt a dokumentumot; Anton Fendrich német esztéta pedig odáig ment, hogy a „természet meglopásának” nevezte a fényképezést. „A fénykép mindent utánoz, de nem fejez ki semmit. Vak a szellem világában” – írta Charles Blanc író, Daumier, a zseniális karikaturista pedig úgy vélte, „a fotó csak vak eszköz, mely minden kifejezési készséget nélkülöz.” Mellé lőttek.

Mert míg a fényképi kifejezést egyesek csupán a tény képi rögzítésének mechanikus ábrázolásával azonosítják, Braque – bár nem a fotó kapcsán – helyreteszi a dolgot azzal, hogy „festeni nem anynyi, mint lefesteni; írni nem anynyi, mint leírni!” Tehát fényképezni sem annyi, mint a „célra tartva” megnyomni a kioldógombot! A fotó is képes újrafogalmazni a valóságot – a lényeg az, kinek a kezében és milyen célzattal sül el a fényképezőgép.

Az objektíven túl van a szubjektív – lehetne summázni egy mondatban a fényképezés lényegét, utalva ezzel arra, hogy a megfelelő ismeretekkel felvértezett fotós képes mindarra, amire a festő, a tollforgató vagy a szobrász. Az egyéni látásmód az, ami – a fotósok nyelvén fogalmazva – „lejön a képről”, legyen szó portréról, csendéletről vagy éppen akciófotóról.

Hogy miért tartom fontosnak hangsúlyozni mindezt egy amatőr fotókiállítás kapcsán? Az ember, ha kézbe vesz egy olyan csodát, mint a digitális fényképezőgép, tényleg hajlik afelé, hogy a teremtés – pontosabban a „fényképteremtés” – koronájának képzelje magát. A lakosság többsége számára elérhető áron forgalmazott, ékszerként és státusszimbólumként is viselhető kis digitális kompakt gépek egyszeriben mindenkiből fotóst „csinálnak”, ami valahol jó, valahol meg nem. Jó, mert a fényképezést mindig a kísérletezéstől vissza nem riadó elmék vitték előbbre; rossz, mert a vizuális kultúra híján garázdálkodó fotósok által egyre több kép jelenik meg a sajtóban, legfőképp pedig a világhálón. ĺzlésromboló hatásuk felér a tévében látható, hevenyészve összecsapott, igénytelen kivitelű rajzfilmekével.

Ezért jók az olyan megmérettetések, mint a Sony által kezdeményezett, idén már harmadik alkalommal megrendezett, A Sony szemével elnevezésű verseny, mely az egyre inkább elharapózó fényképező-mozgalmat a képi kulturáltság felé tereli.

A versenyen 1555 fotós indult 2780 alkotásával, ami a résztvevők számának megduplázódását jelenti a tavalyi évhez képest. Ez azt bizonyítja, hogy a digitális fotó egyre szélesebb körben terjed el. A három kategóriába – Emberek, Természet és táj, illetve Digitális kísérlet – sorolt műveket szakmai zsűri bírálta el, melynek olyan neves profi fényképészek voltak a tagjai, mint Pavel Kastl, Milota Havránková, Csáder Judit és Anton Sládek, de képviseltették magukat a szaklapok, így a Fototip, a PC Revue, a PC Space és a Watt szakemberei is. Az elbírálás fő szempontja természetesen az volt, ki hogyan tudja kihasználni a digitális fényképezés és képfeldolgozás nyújtotta lehetőségeket.

A zsűri által legjobbnak ítélt több mint hatvan felvételt Pozsonyban, a Carlton-Savoy szállóban található Sony Ügyfélszolgálati Központban állították ki; a tárlat december 17-éig tart. Megtekintését ajánlom valamennyi, a digitális fotózással még csak barátkozó leendő „fényírónak”, de a filmes fényképezés megszállottjainak is – inspirálódás és tapasztalatgyűjtés végett.