Álmatlanság

# Alaszka. Igazi erőpróba az idegen ember számára. Fél évig folyamatosan nappal van, fél évig pedig éjszaka. Nyáron a nap nem megy le, télen pedig nem kel fel. Nem is lehet elsőre eldönteni, melyik a rosszabb. Éppen ezért találó az emberek olyan csoportosítása, hogy északon kétféle ember lakik: aki ott született, és aki odaköltözött. Előbbieket normális ember nem értheti meg, utóbbiaknak pedig általában nyomós okuk van „elbújni” a civilizáció elől. Álmos semmitmondó kisvárosok, ahol soha nem történik semmi, a legnagyobb izgalmat a gyorshajtások okozzák, mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent. A magánügy közügy. Egészen addig, amíg nem történik egy gyilkosság.

Nem is az a megdöbbentő, hogy megtörtént, hanem az, hogy valaki közülük tette, akit vélhetően mindenki jól ismer. A rendőrség pedig teljességgel tehetetlen az eddig elő nem forduló esettel, így egyenesen Los Angelesből kapnak erősítést – mindjárt kettőt is.

A kiégett detektív (a briliáns: Al Pacino) pedig egyszerre veszi fel a harcot a természettel, az otthon hátrahagyott gyanús ügyletekkel, a helyi kispolgárok érthetetlenségével, a gyilkossal és saját lelkiismeretével.

A film átlagos bűnügyi történet lenne, ha a rendezőt nem Christopher Nolannak hívnák. A Mementóval nagyot dobó filmes nem egyet, hanem mindjárt kettőt csavar a történeten. Fél óra elteltével már tudjuk ki a gyilkos, kiléte teljesen érdektelen, sokkal izgalmasabb az a pszichológiai hadviselés, amit a nyomozó és a tettes folytat. A detektív ugyanis tévedésből lelövi társát egy üldözés során, és első riadalmában eltussolja az ügyet, próbálva a gyilkosra terelni a gyanút. Egyetlen szemtanú van csupán: a gyilkos, akivel így nyomasztó titkot kénytelen megosztani. A dolog innentől érdekes: mindketten gyilkosok és csak ők tudnak egymás kilétéről, illetve tettéről. A kérdés, hogy mit tegyenek? Mindketten feladják magukat? Vagy esetleg keressenek egy harmadik bűnbakot, akire rá lehet kenni mindent? Vagy egyiküknek halnia kell, és akkor magával viszi a másik titkát.

Nolan ügyesen játszik a képekkel: a nyomasztó északi táj, a zord hegyormok és a folyamatos világosság megteremti azt az alapfeszültséget, amelyet fokoz a precíz gyilkosság hangulata. Miután tudjuk, hogy Robin Williams a tettes, arra várunk, mikor tűnik fel, és hogy a forgatókönyvíró hogyan jön ki ebből a csiki-csuki helyzetből. Valaki(k)nek halnia kell, ez nyilvánvaló. Csakhogy a gyilkos tette ellenére szinte pozitív szereplővé lép elő, elnyeri a közönség szimpátiáját, és még a gyilkosságot is megbocsátanánk neki (akár véletlen, akár szándékos tett volt). Ellenben itt a korrupt zsaru, aki ugyan szakmája legjobbja, de körüllengi valami ellenszenves, megmagyarázhatatlan érzés, amelyet csak fokoz tette (társának lelövése, illetve az eset eltussolása).

Kétségtelen, hogy a film nem működne Al Pacino ragyogó alakítása nélkül. A napok múltával nő a nyomozó álmatlansága, és nem lehet eldönteni, hogy a bűntudata, vagy tényleg a folyamatos fény miatt. A rémképek, hallucinációk számának növekedtével már biztosra vehető, hogy az álmatlanság oka a borzasztó lelkiismeret-furdalás, amelyet elaltatni csak őszinteséggel lehet. Pacino mint egy részeg ember imbolyog a vásznon, szinte rá van írva arcára, hogy napok óta nem aludt. A kezdeti magabiztos, agilis detektívből megfáradt gyilkos válik.

A rendező egyre mélyebbre taszítja hősét az önmarcangolás bugyraiba, a jó és a rossz határa elmosódik, csak idő kérdése mikor robban a bomba, mikor tálal ki egyikük.

Az Álmatlanság ragyogó krimi, még ha nem is eredeti ötletből született (remake-kel van dolgunk: az eredeti skandináv alkotás volt). Zseniális színészek és rendező együttműködéséből átlagon felüli eredmény született, amely mindvégig feszült és kiismerhetetlen marad.

Sokan úgy tartják, hogy Robert de Niro és Al Pacino napjaink legnagyobb színészei. Ám míg előbbi az utolsó filmjeiben egy mimikára épülő gyakran önmagát parodizáló, önismétlő karakterekkel áll elő (Csak egy kis pánik, Apádra ütök, Showtime), addig utóbbi beskatulyázhatatlan marad. Minden szerepével filmtörténelmet ír (Az ördög ügyvédje, A bennfentes, Minden héten háború). Az Álmatlansággal pedig újabb lépés előnyt szerzett. (mn)

Insomnia színes, amerikai film, 118 perc

Rendezte: Christopher Nolan

Szereplők: Al Pacino, Robin Williams, Hilary Swank, Martin Donovan, Maura Tierney