Aki több irányba építkezik

Somogyi Tibor felvételeAz irodalmi díj, amelyet Nagyváradon kaptál, az idén először megrendezett Partiumi ĺrótábor nevét viseli, következésképp te vagy az első, aki ezzel a szép ikerplakettel dicsekedhet. Mivel az elismerés kifejezetten a rendezvényhez kötődik, szóljunk talán néhány szót először is a táborról.

Az írótábor megszervezésének ötlete szorosan kapcsolódik egy könyvhöz. Tavaly Barabás Tibor nagyváradi költővel közösen összeállítottunk egy irodalmi antológiát, amelyben tizenegy partiumi és ugyancsak tizenegy csallóközi szépíró kiemelkedő alkotása szerepel. A könyv címe ezért lett „1111”. A magyar könyvkiadásban tudtommal ez az első olyan vállalkozás, amely két különálló, sőt egymástól igencsak távoli – igaz, bizonyos tekintetben mégis hasonló történelmi félmúltat maga mögött tudó – földrajzi egység kortárs irodalmának értékeit mutatja be. Egyébként ezt az antológiát – amelyet annak idején Nagyváradon, Dunaszerdahelyen és Budapesten nagy sikerrel mutattunk be – a kritika is rendkívül jól fogadta. Aztán ezen a közönségsikeren és pozitív sajtóvisszhangon felbuzdulva romániai magyar barátaink, vagyis hát a Magyarországgal határos partiumi területeken élő és alkotó literátorok, illetve a helyi kulturális és szellemi élet szervezői úgy gondolták, hogy egy évente megrendezendő írótábort is érdemes lenne létrehozni ebben a régióban. Az aktivizálódáshoz nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy ennek az antológiának az összeállítása kapcsán először fordult elő, hogy valaki megpróbálta összehozni a partiumi magyar írókat.

A már említett Barabás Zoltánon kívül kik vettek részt a szervezésben, illetve a táborozáson?

Elsősorban persze a most alapított Partium Kiadó köré tömörülő helyi írók, többek között Dénes László, Gittai István, Szűcs László és Lipcsei Márta, akik különben az antológiában is szerepeltek. Ezenkívül az Erdélyi Magyar ĺrók Ligája, az EMIL is társrendezője volt az eseménynek. Több jeles erdélyi író is kitüntette jelenlétével a tábort, például Sántha Attila, az EMIL elnöke is, aki nemrég napvilágot látott Székely–magyar szótár című nagy sikerű saját könyvét mutatta be.

Barabás Zoltán a díjátadáson úgy beszélt rólad, mint költőről, íróról, könyv- és lapkiadóról, te vagy ugyanis a Lilium Aurum Kiadó igazgatója. Eddig rendben is lenne, irodalmári, irodalomszervezői működésed sokak számára jól ismert. Persze ha nagyon precízek akarnánk lenni, még azt is hozzátennénk, hogy a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának és a Vámbéry Polgári Társulásnak az elnöke és a Katedra Alapítvány igazgatója. Igen ám, csakhogy a munkásságodat értékelő partiumi poéta ezenkívül „templomépítőnek” is nevezett. Megmagyaráznád, mire gondolhatott?

A dunaszerdahelyi református gyülekezetnek hosszú évek óta vagyok a presbitere, néhány éve pedig gondnokként is működöm. Ennek a gyülekezetnek egészen a közelmúltig nem volt saját temploma. És hát nekem is részem volt abban, hogy ez a templom mára felépült. Ráadásul nem csak a templom készült el, hanem egy lelkészi és egy segédlelkészi lakás, sőt különböző gyülekezeti termek is. Minden, ami egy gyülekezet működéséhez szükséges.

Méltatód „önironikus”, „fanyar, filozofikus kicsengésű” versekről beszélt. Majd pedig így fogalmazott: „Azt hiszem, még sosem írták le róla: keresztény író.” No mármost: az utóbbi megállapítást gyülekezeti szerepvállalásod támasztja alá, az előbbi kitételek igazolására pedig elegendő egy-két rövid versedet elolvasni. De hogyan lehetséges ezt a gyökeresen eltérő két szellemi magatartásformát egyetlen gondolatmenetbe és érzelemvilágba összegyúrni?

Én sosem gondoltam magamról, hogy keresztény irodalmat írok. Abból, hogy valaki hisz istenben és történetesen a református hitet vallja, nem biztos hogy egyértelműen következik, hogy az általa létrehozott irodalmi művek a Pilinszky János vagy Sík Sándor nevével fémjelzett keresztény irodalmat gazdagítják. Másrészt, nem az én dolgom, hogy minősítsem és irányzatokhoz soroljam saját műveimet. Ha valaki azt olvassa ki az írásaimból, hogy ezek az úgynevezett keresztény irodalomhoz tartoznak, hát én nem fogok tiltakozni. Úgy vélem, az ember egyszerre több irányban is képes építkezni. Nem föltétlenül az egyneműség, az egy tömbből faragottság demonstrálása a leghitelesebb.