A vén gesztenyefa árnyékában

Mauks Ilona szobra az egykori családi kúria udvaránA szerző felvételeMohora. A hét elején, Ilona napján szobrot állítottak Mohorán, a Nógrád megyei kis falucskában a település nevezetes szülöttének, a magyar irodalomtörténet egyik csendes hősének, a kétszeresen is Mikszáth Kálmánné Mauks Ilonának, aki – ráadásul – 150 éve pontosan ezen a napon, augusztus 18-án született.

A Párkányi Raab Péter alkotta bronz mellszobrot hol máshol állították volna fel, mint az egykori Mauks-kúria udvarán, ahol egyébként a palócság legnagyobb írója képmásának már hosszú ideje bérelt helye volt. S ma is ott áll az udvaron az a nagy és nevezetes gesztenyefa, amely a fiatal pár bimbózó szerelmének, majd rendszeres hazalátogatásainak a tanúja volt. (A családfő halála után is itt élt Mauks Ilona édesanyja és nővére, Mauks Kornélia, aki testvérének romantikus történetét regényben is megörökítette.) A Mikszáth-legendárium több mű születési helyeként is e fa környékét tartja számon: az ünnepnap alkalmából ezek egyikét, A lohinai fű című kisregényt Mikszáth könyvestéka elnevezésű új sorozatának indító darabjaként meg is jelentette a szobor megalkotásának kezdeményezője, a Mikszáth Kálmán Társaság. A kúriával, szobrokkal, fával átellenben, az utca túlsó oldalán pedig ott áll az a kis evangélikus templom, ahol a pár 1883-ban másodszor is kimondta a boldogító igent.

Mauks Ilonka alakját mostantól azonban nemcsak a szobor, nemcsak a hely szelleme, hanem állandó emlékkiállítás is idézi, az említett családi kúriában. (Magyarországon először nyitottak múzeumot egy író feleségének.) Az összeállított anyag vezérmotívumát Mauks Ilona késői visszaemlékezései képezik; képek, dokumentumok, s az – akkor már – özvegy saját szavai vezetik keresztül a látogatót a regényes történeten: hogyan ismerkedett meg a fiatal balassagyarmati esküdt elöljárója Mauks Mátyás főszolgabíró leányával, miként követett egy játékos fogadást, a „kiházasító egyletet” szerelem, szökés, titkos és tiltott házasság. Majd pesti nyomorgás, gyermekhalál, válás, szomorú, magányos évek. Azután második leánykérés és házasság, elismertség, anyagi sikerek és családi tragédiák.

Jókai Anna a kiállítás megnyitóján, méltató beszédében arról mesélt, hogy meglátása szerint az „özvegyek korát” éljük: se szeri, se száma azoknak a nejeknek, akik híres-neves társuk halála után az intimitások feltárásából kovácsolnak tőkét maguknak. Mauks Ilonától ilyesmit hiába várunk. A Kossuth-díjas írónő szerint csodálatra méltó, ahogy ez az asszony nehéz életéről szűkszavúan, sértettség nélkül képes mesélni visszaemlékezéseiben. Hiszen gondoljunk csak bele: a 19. század hetvenes éveiben nem lehetett egyszerű elvált aszszonyként élni (még ha önhibáján kívül vált is azzá az ember). Mauks Ilona meg tudott bocsátani. S a második nekifutás után leélt egy életet Mikszáth Kálmán mellett, aki minden zsenije mellett valószínűleg minden jóakarattal sem volt nevezhető alapvetően polgári természetű férjnek. De Mauks Ilona megélt másfajta szenvedéseket is: megismerte a nyomort, életútját pedig gyermekkoporsók sora szegélyezte. „Herczeg Ferenc írta, hogy soha nem ismert nőiesebb nőt nála. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a képekről egy szinte férfiasan határozott arcú asszony néz le ránk. Azt gondolom, nem nőies, hanem mélységesen emberi nő volt, aki tudta, mire vállalkozik, akinek a szavában bízni lehetett, aki a háttérből, csendesen irányított, s megteremtette a repülőnek a teret” – méltatta Mauks Ilonát Jókai Anna.

Mohorán nincsenek ipartelepek, bevásárló központok. A helybeliek a múltjukkal, a hagyományaikkal próbálnak élhető életet teremteni maguknak s megkapaszkodni a térképen. A dolinkai pincesor mellett két nevezetes szülöttükre, két aszszonyra büszkék: Mauks Ilonkára és Tolnay Klárira, aki ugyancsak ezen a kis településen látta meg a napvilágot (igaz, akkor még Rózának hívták). Neki szintén van múzeuma a faluban – a művésznő egyik lelkes, fiatal rajongója ösztönzésére annak idején maga látott hozzá relikviái rendszerezéséhez, aminek köszönhetően páratlanul gazdag gyűjteményt láthatunk a kiállításon (egyebek között Tolnay Klári saját megjegyzéseivel ellátott családi fotókat, felvételeket a nevezetes előadásokból, jelmezeket, kellékeket, berendezési tárgyakat). Talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy 1997-ben a magyar rádió egyik műsorában éppen Tolnay Klári hangjának köszönhetően ismerkedhettek meg a hallgatók Mauks Ilona emlékirataival.