A vasfüggöny meg az ajtó

Nyugat-Berlin lakói egy nap különösen felháborodtak, amikor a városukat két részre osztó falon át keletről egy teherautónyi szemetet szórtak le a térfelükre. Először úgy határoztak, hogy a válaszuk hasonló adag mocsok lesz, ám végül változtattak a terven. Élelmet, gyógyszert és ruhát küldtek vissza ezzel a felirattal: „Mindenki azt ad, amije van.” Mikor a fal ledőlt, a szemétdobálást lelkes testvérszeretet váltotta fel, de már akkor sejteni lehetett, hogy ez a nagy öszszeborulás nem tarthat sokáig, mert igaz, hogy mindenki azt ad, amije van. És majd tizenöt évvel a vasfüggöny lehullása után nem hallgathatjuk el, hogy gyakran bizony mintha „az ellenségesség szemetjét adnánk és kapnánk”, csupa olyan dolgot, melyek megosztják és elválasztják a társadalmat, a közösségeket, de még a házastársakat s a családokat is. Mintha mindenkinek megvolna a maga „ellensége”, akitől szüntelen fenyegetve érzi magát, aki előtt védőfalat kell emelnie, akit tisztes távolságban kell tartania magától.

A ellenségesség ősi tapasztalat, sok híres személyiség tesz róla említést. Van, aki ironizál rajta, van, aki elbagatellizálja, s akadnak, akik tanácstalanok. Az olasz színész-rendező, Vittorio de Sica azt állítja, hogy „a Biblia arra tanít, úgy szeressük ellenségünket, mint barátainkat – talán mert ezek mindig ugyanazok az emberek...” Oscar Wilde pedig arra ösztönöz, hogy mindig bocsássunk meg ellenségeinknek, mert „semmi egyébbel nem dühítheted fel őket jobban...” Napóleon még könyörtelenebb: „Mikor ellenségünk a hatalmunkban van, már csak arról kell gondoskodnunk, hogy soha többé ne árthasson nekünk.”

A berlini fal lebontása után végigkérdezték a német lakosságot, milyen szerepet tölt be életükben Jézus. A válaszok fele úgy hangzott, hogy semmilyet. Miközben egyedül ő képes a növekvő ellenségeskedés ördögi körét megszakítani, ledönteni a gyűlölet és az előítéletek vasfüggönyét. Az e vasárnapi evangélium szerint éppen ő az, aki azzal a radikális követeléssel áll elő, hogy „Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6, 27) Óva int a tükröző cselekedetektől, amilyen a szemet szemért, fogat fogért elszántsága. A tisztán emberi igazságosság logikáját a feltétel nélküli isteni szeretet logikájával győzi le annak ellenére, hogy tudja, sokan ezt „logikusan” visszautasítják. Az isteni logika alapelve az a szeretet, mely független az ember kvalitásaitól, kizárólag a szerető Jézus Krisztus legbensőbb lényegéből ered. Neki, bár mozdulatlanul a kereszten, mégis megvolt a hatalma, hogy lerombolja az elutasítás vasfüggönyét. Amikor a gúnykacaj és köpködés lelki szemétjének közepette imát mond a kínzóiért: „Istenem, bocsáss meg nekik...” Hát, valóban, mindenki azt ad, amije van. Neki vitathatatlan nagy vágya volt elvinni mindenkit az Atyához. Felszegezve bár, mégis a legszabadabb. Mindenétől megfosztva, mégis a leggazdagabb. Nem róható fel neki, hogy elméleteket gyárt. Az ellenségszeretetet az utolsó csepp véréig átélte, s megmutatta az elválasztó falak megszüntetésének egyetlen hatásos módszerét: „Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok – írja az efezusiaknak Szent Pál –, közel jutottatok Krisztus vére által. (...) A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.” (Ef 2, 13–17)

A berlini fal maradványai széthordódtak a világban mint ajándéktárgyak, érdekességek, van belőle egy darab a Vatikánban is. II. János Pál Berlinben járva a múlt rendszer számlájára megjegyezte, hogy „az ajtó helyére falat építettek...” Majd többször is kiemelte, hogy az ellenségeskedés akadályán az egyetlen átjárható kapu valóban Jézus, aki egyszer úgy is mutatkozott be: „Én vagyok az ajtó...” (Jn 10, 9). A pápa egyszer az ír fiatalokhoz szólva konstatálta: „Kérem, gondolkodjatok el azon, milyen volna az élet, ha Jézus nem jelenti ki, szeressétek ellenségeiteket? Hogy nézne ki a világ, ha kapcsolatainkban előnyt élvezne a gyűlölet? Mert ha a jövőnket ilyen alapokra fogjuk építeni, az emberiség halálra van ítélve...”

A szerző római katolikus pap