A város őrzi szülöttei emlékét

Mácza Mihály: Kiállításunk büszkesége a 12 pont egyik eredeti példányaVas Gyula felvételeiA múzeum vezetőinek azonban a várossal összefogva sikerült méltó helyet találnia a tárlatnak. A városközpontban, a Zichy-palota addig üresen álló helyiségeit újították fel, ami már csak azért is szerencsés választásnak bizonyult, mivel így egy épületbe került a másik állandó, várostörténeti kiállítással.

A város híres szülöttei: Jókai Mór és Lehár Ferenc elnevezésű tárlat, amint azt a neve is jelzi, elsősorban a két személyiség és a szülőváros viszonyára épül, de nagyvonalakban felvázolja a két művész életművét is. „Annak ellenére, hogy Lehár Ferenc életének csak első hét hónapját töltötte Komáromban és felnőttként – bár szeretett volna – már nem jutott el városunkba, mindig büszke volt rá, hogy itt született – magyarázta Mácza Mihály, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatóhelyettese, a kiállítás összeállítója. – És természetesen Komárom is hűen ápolja Lehár emlékét: ezt bizonyítja a róla elnevezett utca, park – ahol egykor szülőháza állott –, a Lehár-napok és a fiatal tehetségek számára bemutatkozási lehetőséget jelentő, háromévente megrendezett nemzetközi Lehár énekverseny.”

A Jókai-kiállításoknak komoly hagyománya van a városban. Az elsőt még 1925-ben, az író születésének centenáriumára állította össze a Jókai Közművelődési és Múzeumegyesület. Az első állandó kiállítás 1936-ban Alapi Gyula vezetésével készült el, majd 1954-ben, az író halálának 50. évfordulójára dokumentumkiállítás nyílt. A következőt 1968-ban rendezték, és 1975-től 2000-ig volt látható a görög katolikus templom melletti épületben az az állandó kiállítás, amely a jelenleginek képezte az alapját. A számtalan dokumentum és fénykép mellett a kiállítás egyik különleges darabja annak a Domonkos János szerb kereskedőnek a ruhája, akiről az író az Aranyember című regényének Tímár Mihályát mintázta. A ruha a kereskedő koporsójából került elő a rác temető felszámolásakor. Az eredeti bútorokkal berendezett szalonban láthatjuk például Laborfalvy Róza komódját, Jókai íróasztalát, ülőgarnitúráját és kártyaasztalát, utazásai során használt toll- és tintatartóját, saját készítésű rajzait és maga faragta sétabotját.

A szalon egy részlete „Különös története van a komáromi Jókai-szobornak is, amelyről szintén számos dokumentumot őrzünk – kalauzolt tovább a kiállításon Mácza Mihály. - Az első csehszlovák köztársaságban a hatóságok évekig nem engedélyezték Jókai szobrának felállítását. Miután azonban a harmincas évek derekán már érezhető volt a német veszély, Milan Hodža - akinek hamvait a közelmúltban szállították haza Amerikából – a közép-európai országok közeledését szolgálva, mintegy gesztusként a magyarok felé, engedélyt adott a szobor felállításához szükséges pénz gyűjtésére. Mi több, maga 10 ezer koronát adományozott erre a célra és ő helyezte el a szobor alapkövét is. Az avatóünnepségen pedig ötvenperces beszédet tartott magyar nyelven a közép-európai népek egymásrautaltságáról. Szomorú fintora a sorsnak, hogy az avatás után 10 évvel, 1947-ben már el is távolították a szobrot, nem éppen az egymás megbecsülésének szellemében. A szobor 1952-ben, a ledöntött szobrok közül elsőként került vissza méltó helyére. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy a szobor elkészítésére kiírt pályázat győztese, Berecz Gyula először egy mellszobor gipszmintáját készítette el, mivel nem lehetett tudni, mennyi pénz gyűlik össze. Amint látjuk, nagy volt a lakosság adakozókedve, hiszen végül egész alakos szobrot készíthetett a művész.