„Soha nem gondoltam volna, hogy a méhcsípés ilyen veszélyes lehet” – Eszter kipróbálta az immunterápiát

Hirtelen szomjas lettem. Szóltam a páromnak, hogy bemegyek vízért. Mire odaértem, le kellett ülnöm, mert nem bírtam állni a lábamon. Különös gyengeség kapott el, és viszketni kezdett a fülemnél, fájdalom hasított a a fejembe, majd úgy éreztem, hogy kevés a levegőm. Tudtam, hogy baj van. Szerencsémre a húgom épp arra jött, a családban ismert volt az anafilaxiás reakció. 

Ő is ebben az erős méhméreg- allergiában szenvedett, azonban az évek alatt hála Istennek kinőtte. De az Epipen adrenalininjekciót a mai napig magánál hordja. Aki egyszer átél ilyesmit, az biztosra megy.... Volt nála ez az injekció, beszúrta a combomba a ruhán keresztül, autóba ültünk, és rohantunk a királyhelmeci sürgősségi osztályra. Ma már tudom, hogy ezt nem szabad, először gyorsmentőt kell hívni. Sajnos akkor, abban a pillanatban teljesen leblokkolt az agyam, és nem tudtunk tudatosan gondolkozni. Allergológushoz mentem, s a vérvizsgálatok alapján megállapították, hogy erős méhméreg- allergiám van. Hamarosan ismét megcsípett a méh. A forgatókönyv ugyanaz volt. Epipen, tabletták és sürgősségi osztály. Kérdezgették tőlem, hogyan tudnak ilyen gyakran a méhek megtámadni. Akkor árultam el, hogy méhész vagyok. Nem nagyon értették. 

Amikor visszamentem az allergológushoz (szükséges volt még egy Epipen injekciót felíratni, mivel elhasználtam, és ezt csak allergológus írhatja fel), azt mondta, hogy az életemmel játszom, és jó lenne befejezni a méhészkedést. Aki ismeri a méheket, vagy járt már méhészetben, esetleg méhész, az tudja, hogy ezt nem lehet csak úgy egyik napról a másikra abbahagyni. Én pedig annyira megszerettem a méhészetet, munkám mellett olyan kikapcsolódást jelentettek ezek az apró lények és a csodás világuk, hogy nem lehetett csak úgy abbahagyni. Vállalkozásunkról több lap is beszámolt. Az egyik magazinnak köszönhetően Miloš Jeseňák professzor elolvasta a történetünket a vállalkozásunkról, ahol megemlítettük a méhméreg-allergiát is. Felvette velünk a kapcsolatot, és megoldást kínált a problémámra. Turócszentmártonban van a klinikája, ahol ilyen speciális esetekkel foglalkoznak, azonban mivel Turócszentmárton nagyon messze van, ezért Eperjesre utalt a kolléganőjéhez. A terápia lényege, hogy adagokban kapja a páciens a méhmérget (injekció), és szépen lassan megtanítja az immunrendszert, hogy felismerje és ne lépjen fel anafilaxiás reakció. Az első pár kezelés (havonta 1x kaptam) szigorú orvosi felügyelet mellett zajlott. 

Már több mint 3 éve tart a kezelés, most már csak 6 hetente. A véreredményeim alapján sikeres a terápia. Azt mutatják, hogy az allergia még megvan, de nyugalomban van. Tavaly nyáron ismét megcsípett a méh. A fűben sétálva (szandálban) véletlenül a lábam alá került, és én ráléptem. Éreztem a fájdalmat, de csak bíztam benne, hogy nem méhecske. Mikor lenéztem, láttam, hogy bizony az. Tudni kell, hogy ha a méh megcsíp valakit, abba belehal. Úgyhogy láttam a kis rovart és a fullánkot a talpamban. Leültem, és próbáltam megnyugtatni magamat, hogy minden rendben van. Kikészítettem a Epipen injekciót, a tablettákat, a férjem hozott vizet. Kezdetben éreztem a tüneteket, a zsibbadás, a viszketés, a fejfájás, és már a levegőhiány is jött volna, de próbáltam lélegezni. Megittam 2 liter vizet. Szóltam orvos testvéremnek, hogy maradjon velem. Azt mondta, hogy ha félek, inkább szúrjam be az injekciót, és vegyem be a tablettát. 

Tudtam, hogy végig kell csinálnom, és mivel a véreredmények már azt mutatják, hogy nincs baj, akkor le kell állítanom az agyamat is, és meg kell nyugtatni, hogy minden rendben. 20 perc elteltével (a csípés után az első 20 perc a legveszélyesebb) fellélegezve, elsírtuk magunkat.... A terápia még novemberig folytatódik, aztán megelőzésként kell majd évente egyszer visszajárnom. 

Óriási segítség ez az immunterápia, főleg ha valaki átél ilyen anafilaxiás reakciót. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire veszélyes lehet. 

Máté Csatlós Eszter mérnök