A tolerancia hiánya a fő gond

Nagy tisztelettel, örömmel és odaadással. Véleményem szerint a fesztivál programja gazdag és változatos volt. Akadhatnak problémák persze mindenütt, ezt mindenki tudja, aki hasonló rendezvények szervezésével foglalkozik, de azt hiszem, hogy az idei évfolyamban sem tudok különösebb gondot kiemelni. Annak ellenére sem, hogy ezt mások máshol másképp látják. Homonnai helyszíneink, tehát a kastély, a tér, a szabadtéri színpad, a művelődési ház tökéletesek voltak. A látogatottság szintén magas volt. A délutáni gálánk teltház előtt zajlott, ami kb. 2-3 ezer embert jelent. Estére megtelt a szabadtéri színpad is. A városban egész nap zajló kísérőrendezvények szintén teltházat vonzottak, és nagyon jó hangulatban folytak. Az esti gálát sajnos kicsit „megfúrta” az eső, ennek ellenére a nagy része telt ház előtt ment.

A fesztivál rendezőiként a pozsonyi helyszínt azért hagyták meg ebben az évben is, mert tavaly nagyon jó volt a visszhangja a fővárosban. Hogyan látja a két pozsonyi nap sikerességét? Mennyire tett jót a nemzetiségi fesztiválnak, hogy összekötötték a sörfesztivállal?

Nincs megszabva, hogy csak kultúrházban vagy főtéren lehet fesztivált rendezni. Sörfesztiválon miért ne lehetne műsor? Bárhol lehet. Egyébként a hétvégén nemcsak sörfesztivál volt az Inchebában, hanem a sörfesztivál helyszínén rendeztük meg a nemzetiségi fesztivált. A cél minden esetben a lehető legtöbb ember megszólítása.

Annak ellenére, hogy a sörfesztivál ezek szerint szünetelt erre a két napra, csapolták a helyszínen a sört.

Miért ne csapolták volna? Sört minden fesztiválon csapolnak, ez a cseh nemzet egyik jelképe, és a hangulatot semmiképpen nem ronthatta egy korsó sör. A cseh muzsika, folklór mellé ez is dukál.

Nekem úgy tűnt, sokan inkább azzal mentek oda, hogy ott sörfesztivál lesz, nem nemzetiségi fesztivál.

Én azt mondom, ez nem egészen így van. És nem minden fesztivál zajlik ilyen rendezett körülmények között, mint például ez a sörfesztivál, amelynek helyszínét két napra bérbe vettük a nemzetiségi fesztivál számára. Az a véleményem, hogy tisztaság fogadta az embereket, és nagyon elegáns környezetben mérték a sört.

A fellépők produkciói alatt azonban kivetítőn a focivébé meccsei futottak.

Mivel éppen akkor kezdődött a focivébé, kár lett volna kihagyni, hogy az egyik vetítőn, persze hang nélkül, ez ne menjen. Akit érdekel, az nézi. Hol van az megírva, hogy nem lehet? Minél több az attrakció, annál jobb. Ez nem zavarta az előadást, se szombaton, se vasárnap, mert hang nélkül ment. Egyébként csak bizonyos időszakokban kapcsoltak rá a focira, a műsorok nagy része alatt a produkciót vetítették ki nézőknek.

Szerintem a fellépőkkel szemben méltatlan volt ez a helyzet.

Szerintem pedig nem teljesen. A fellépők részéről egyetlen esetben hallottuk, hogy ez számukra zavaró. Nem a helyszínnel volt a probléma, hanem esetleg abban, hogy dramaturgiailag milyen programot vittünk. A cseh estekbe tudatosan vittük az Ifjú Sziveket és Vázsonyi Jánost. Azért is, mert szerettük volna felmérni, hogy a cseh nemzetiségre épült programban Pozsonyban hogyan fogadja a közönség, ha más nemzetiségű együttesek is fellépnek, például a magyar. A bolgár Pirin együttessel nem volt baj, az is nagy sikert könyvelhetett el. Sajnos létezik egyfajta intolerancia, mert a fővárosiak a magyar rendezvények alatt fütyültek. Tudom, a kifütyülés fájhat, de a fellépőknek el kellene viselniük azt is, ha a közönség a nemtetszését nyilvánítja ki. Ez nem a helyszín miatt történt. Példa erre Vázsonyi János koncertje, aki nagyon profi és magas színvonalú produkciót adott elő. Náluk volt ugyan füttyszó, de ők nem mentek le a színpadról. Végigjátszották, és állítom, a jelenlévők zömének örömére. Nem biztos, hogy helytálló az Ifjú Szivek esetében az a kijelentés, hogy nem tudták, hová jönnek, hiszen a fesztivál folklór részének dramaturgiáját és a résztvevők leszervezését az együttes menedzsere, Farkas József készítette. Az elsők között értesült a programról és helyszíneiről.

Vasárnap színvonalas produkciókat láthatott a közönség Pozsonyban: remek koncertet adott a cseh folklegenda, Honza Nedvěd, a Buty. Ám Vázsonyi Jánosnak és együttesének, valamint a Ghymesnek már csak 3-4 szám jutott a színpadon.

A magyar együttesekkel egyébként is 20-25 perces fellépésben egyeztünk meg. Az a Ghymes és a szervezők közös döntése volt, hogy időszűkében le fogják rövidíteni a műsorukat, mert csúszott az est. és a Buty másfél óráig várt a fellépésére, a színpadi beállások miatt. Hadd tegyem hozzá, hogy egy másik helyszínen, a ružinovi művelődési házban szintén a fesztivál keretében Marta Kubišová nagy sikerű koncertet adott, a közönség hatalmas ovációval fogadta minden dalát.

Nem felemás dolog egyébként, hogy egy nemzetiségi fesztiválon arra kell tekintettel lenni, nehogy a közönség nemzeti érzékenységét sértse, ha a fellépők a saját nyelvükön szólalnak meg?

Ez szörnyű. De ez nem a szervezés hibája. Ez a közönség reakciója volt. Az a baj, hogy még mindig hiányzik a tolerancia. Főleg Pozsonyban s főleg a magyarokkal szemben.