A természet mint ihletforrás

Az idei társaság eléggé vegyes: építészek, szobrászok, üvegművészek, grafikus, illusztrátor, fotós. Íme, a névsor: Aradský Richard, Egervári Júlia, Ferdics Béla, Funczik Mónika, Funczik Norbert, Gyenes Gábor, Mazán Anikó, Nagy Csilla, Nagy Máté, Pálmai László, Pézman Andrea, Slávik Bernadett, Szőke Erika, Helen Tóth, Török Bianka, Václav Kinga. Legtöbben közülük visszatérő vendégek, azaz már korábban megszerették ezt a varázslatos környezetet.

A természetművészet lényege, hogy a megszülető művek szorosan összefonódnak a tájjal, a környezeti kontextus adja meg a súlyukat. Az alkotók többnyire az adott helyszínen fellelhető természetes anyagokat használják fel, de a fordított hozzáállás is jellemző, amikor tájidegen tárgyakkal szándékosan rombolják a harmonikus látványt.

Az IN-SITU az évek alatt kivívta a szakma elismerését, helyet kért és kapott a szlovákiai magyar művészeti életben, hiánypótló kezdeményezésként, egy nálunk még nem annyira ismert műfajt népszerűsítve. Ezek az alkotások nem örök életűek, a mulandóság beléjük van kódolva – idővel lebomlanak, összedőlnek, elkorhadnak, szétáznak. Ezért nagyon fontos a dokumentálás, főleg a performance-ok, helyspecifikus happeningek esetében, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek. A pénteken 18 órakor kezdődő zárórendezvényen (cím: Vajka, 14-es házszám) az elmúlt hét folyamán műveikről készített fotókat és mozgóképeket is prezentálják az alkotók.