A szürrealizmus filmes pápája

A spanyol születésű mexikói Luis Buñuelt egyetlen dolog érdekelte: mozivásznon megmutatni a társadalmi igazságtalanságokat, az indokolatlan kegyetlenségeket, a vallási túlbuzgóságot és az minden ember számára meghatározó, de sokszor elfojtott erotikát.

Üzletember apjától, aki a spanyol–amerikai háborúban is harcolt, nyughatatlan természetet örökölt. Zaragozában tanult a jezsuitáknál, kiváló eredménnyel, emellett jól sportolt és szépen hegedült. Tizenhét évesen beiratkozott a madridi egyetemre, ahol mérnöknek tanult, később filozófiával és irodalommal foglalkozott, barátságot kötött Salvador Dalí festővel és García Lorca költővel. Ő alapította meg 1920-ban az első spanyol filmklubot. Kritikákat írt az ott bemutatott filmekről, közben megismerkedett a freudi pszichoanalízissel, minek hatására szakított a vallással. Egy későbbi, híres interjújában ezt így fogalmazta meg: „Ateista vagyok, hála istennek.”

Párizsban a Filmművészeti Akadémiát látogatta, kritikusként, rendezőasszisztensként dolgozott. Megismerkedett a szürrealista mozgalommal, barátságot kötött Louis Aragon költővel és Man Ray dadaista képzőművésszel. 1928-ban Dalíval együtt elkészítette első, 16 perces filmjét, Az andalúziai kutyát, a filmművészet egyik legjelentősebb szürrealista alkotását.

A spanyol polgárháború idején felajánlotta szolgálatait a párizsi emigrációba kényszerült köztársasági kormánynak, amely 1938-ban Hollywoodba küldte, hogy technikai tanácsadóként részt vegyen a spanyol témájú filmek forgatásán. 1947-ben Mexikóban telepedett le családjával, ahol szabad kezet kapott, és innentől kezdve egyik remekművet a másik után forgatta.

A hatvanas évek jelentős alkotásai közé tartozik az antiklerikálisnak tartott Az öldöklő angyal, az Egy szobalány naplója, amelyben a kibontakozó fasizmus metaforáját adta és A nap szépe, amely 1967-ben fődíjat kapott Velencében.